Az Óperencián, a legismertebb mesei tájnéven túl további hasonló nevek is vannak, amelyeket ráadásul összetartozónak érzünk: Óperencia, Bergengócia, Girgácia…

Érdekes módon, amíg Óperencia számos változatban szerepel a mesei tulajdonnevek gyűjteményében, Bergengóciát hiába keressük (Balázs 1983, 1987, 1989).

Bergengóciáról a Magyar néprajzi lexikonban találtunk leírást: „tréfás földrajzi név…, a távoli, mesés, a térképen nem szereplő vidéket jelöl. Számos magyarázata közül az a legvalószínűbb, amely a debreceni diáknyelv körébe utalja, s a történelmi Bereg és Ung megyék összevonásából makaronikus, latinos formában képzett gúnyoros elnevezésnek tartja” (MNL. 1977: 1/260). Valamint hozzáteszi: „A négy szlavóniai magyar falu megnevezése a 19. sz. közepi diáknyelven”.

Meglehetősen bizonytalannak tűnik azonban a Bereg és Ung nevéből makaronikus (kevert) módon összehozott Bergengócia. Igaz lehet rá Voigt Vilmos megállapítása: „Az eddigi magyarázatok közül nem is mindegyik jó, vagy nem mesekutatói szempontok szerint készült” (Voigt 1998: 250—251).

Fölvethetjük például azt, hogy ha már Óperencia magyarázata Ob der Enns, akkor az (Ob) Bregenz lehetne Bergengócia mélyén is.

Hogy ma a Beregben, Vásárosnaményban Bergengócia fesztivált rendeznek, az utólagos kapcsolat lehet.

Bergengócia több irodalmi műben is előfordul. Jókainál a Peregrinus című elbeszélésben: „egyszer az az örvendetes hir jutott tudomására, hogy valahonnan Bergengócziából persbyterek vannak itten; kosta [kántortanító] kell nekik: a régi meghalálozott. Bergengócziának neveznek pedig diák műnyelven minden ollyan falut, aminek a nevét még a mappán sem találni.” (Jókai 1858) Babits Mihály verset írtBergengóciáról Ki járt már ki járt már Bergengóciába? címen. Szathmári Sándor Gépvilág és más fantasztikus történetek című kötetében A tökéletes alattvaló novellája helyszíneként ugyancsak Bergengócia szerepel, melynek Gladion nagyfejedelem az uralkodója.

Szakirodalom:

Balázs Géza 1983. Tulajdonnevek a magyar népmesékben II. (Magyar Névtani Dolgozatok 30.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Balázs Géza – Várkonyi Ildikó 1987. Tulajdonnevek a magyar népmesékben III. (Magyar Névtani Dolgozatok 72.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Balázs Géza – Barati Antónia – Robert Wolosz 1989. Tulajdonnevek a magyar népmesékben IV. (Magyar Névtani Dolgozatok 80.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Jókai Mór 1858. Peregrinus. Vasárnapi Ujság, 1858. 06. 13., 24. szám, 279. old.

MNLex. = Magyar Néprajzi Lexikon. 1. kötet. Főszerkesztő: Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

Voigt Vilmos: Mese. 221—280. In: A magyar folklór. Szerk.: Voigt Vilmos. Osiris, Budapest, 1998.