Voigt Vilmos írja: „meséinkben jó néhány olyan fordulat van, amelynek értelmével a mesélők sincsenek tisztában („az Óperenciás-tengeren is túl…”), sőt a mai filológiai kutatás is igazában csak tapogatódzik kibogozásakor” (Voigt 1998: 250—251) Ugyanott a lábjegyzetek között ezt meg is erősíti: „Az eddigi magyarázatok közül nem is mindegyik jó, vagy nem mesekutatói szempontok szerint készült.”
Lássuk ezek után a mesei tájnevek legismertebbjeit, amelyeket valamilyen szempontból összetartozónak érzünk: Óperencia, Bergengócia, Girgácia…
Összetartozásukat jellemzi, hogy távoli, ismeretlen (mesei, azaz képzelt, fiktív) tájra, országra vonatkoznak, és -ia országnévképzővel vannak ellátva.
Óperencia sokféle változatban fordul elő a magyar népmesékben: Óperencia (Balázs 1983: 56), valamint változatai Operenczijástenger, Óperenciás tenger, Óperenciás-tenger (Balázs 1983: 58), Openaráncz, Operenczia, Óperenczia, Óperencián is túl, Operenciás tenger, Óperenciás tenger stb. (Balázs—Várkonyi, 1987: 57, 58), Óperenciás tenger, Óperenciás töngör, Óperenciás tengerek, sőt Zóperenciás tenger (Balázs—Barati—Wolosz 1989: 58).

Óperencia mesei jelentését és eredetét a Magyar Néprajzi Lexikon (MNL 4/1981: 93) szócikke így foglalja össze:
Óperencia: mesés, távoli ország. A Kunszery Gyula által közölt kéziratos adat valószínűsíti régi etimológiáját: Tárkány Béla 1846. évi karlsbadi és gasteini útjáról szólva így ír naplójában: „A meséshírű Oberenczián (Ober Enns) keresztül estére Mölkbe értünk.” Az elnevezés valószínűleg az alsó-ausztriai Wels városában állomásozó magyar huszároktól ered. Meséinkben legtöbbször Óperenciás tengeren is túl szókapcsolat formájában fordul elő, s nagyon távoli, az ismert világ határán túl lévő területre utal”.
Óperencia előfordulási változatait és etimológiáját a legújabb etimológiai szótár is tartalmazza:
Legkorábbi adat: Operentziás (1773). Változatok: Obrentzián, Óperentzián-is, Operenszián, óperepennczián, ópërëtënciȧs. Jelentése: távoli 〈rendszerint elképzelt, mesebeli〉 tenger, 〈ritkábban〉 ország vagy hegy. Valószínűleg német tulajdonnévi eredetű köznév: Ober-Enns (Österreich), ob der Enns (Felső-Ausztria). Az ia végződés olyan országnevek analógiájára keletkezett, mint Anglia, Dánia stb. A Felső-Ausztria mint távoli, mesebeli ország jelentésváltozás azzal lehet kapcsolatban, hogy az osztrák hadsereg magyar legénységű alakulatainak Felső-Ausztria lehetett a legtávolabbi állomáshelye. A tengerre való vonatkoztatás eszerint már csupán népmesei elem. A szó óperenc alakváltozatban is előfordul. (W1)
A mesékben rendszerint Óperenciás-tenger szerepel, de a szótárak jelzik, lehet ország vagy hegy is. A magyar népmesékben egyedül Villányi Péter galgamácsai és Dégh Linda hévízgyörki gyűjtésében bukkan fel az Óperenciás-hegyek változat. Ennek kapcsán Villányi Péter megállapítja: „tényként állapíthatom meg, hogy a Galga-völgyi magyar falvakban a közkedvelt népmesei sztereotípia eredeti alakja az Óperenciás-hegyekről szólt. A magyar nyelvterületen egyedül ezen a kistájon megőrződött archaikus formák, „az Ópërënciás-hëgyëkën innen”, illetve „az Ópërënciás-hëgyëkën is túlnan” alakok egyben megfejtést is adnak a közel másfél évszázada vitatott kérdésre, hiszen ezekben az alakváltozatokban hegyek és nem tenger szerepel. Tehát ha elfogadjuk, hogy ezek az eredeti, archaikus alakok, akkor a magyar katonák által bejárt hegyes vidék, a kisebb-nagyobb hegyekkel tarkított ausztriai Ober Enns tartomány egyértelmű és világos magyarázatot ad az Óperenciára, valamint az Óperenciás-hegyekre. Az, hogy az Óperenciás-hegyekből miként lett Óperenciás-tenger, egy újabb kutatást és magyarázatot igényel.” (Villányi 2023: 539)
A szó megfejtését, tér- és időbeli lokalizálását nagyon megnehezítette az, hogy az Óperencia (az ausztriai Ober Enns tartomány) közelében nincs tenger. Meséink valószínűsíteni látszanak azt a feltevést, hogy azoknak a katonáknak a számára, akik itt állomásoztak, az Óperenciás-tengert a salzkammerguti tavak jelentették.
A Magyar Nyelvőrben többször foglalkoztak a kifejezések etimológiájával. Steuer János írása 1886-ban Tibériás Tenger, Óperenciás tenger, Bergengócia címmel, Dömötör Sándor tanulmánya 1948-ban Az Óperenciás-tenger és a valóság címmel, Kunszery Gyula egyik műve 1964-ben Óperencia címmel jelent meg.
Vagyis a nyomozás folytatódhat. De előbb a rendszerszerűség kedvéért meg kell vizsgálni Bergengócai és Girgácia kérdését (hollétét) is.

Szakirodalom:
Balázs Géza 1983. Tulajdonnevek a magyar népmesékben II. (Magyar Névtani Dolgozatok 30.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.
Balázs Géza – Várkonyi Ildikó 1987. Tulajdonnevek a magyar népmesékben III. (Magyar Névtani Dolgozatok 72.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.
Balázs Géza – Barati Antónia – Robert Wolosz 1989. Tulajdonnevek a magyar népmesékben IV. (Magyar Névtani Dolgozatok 80.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.
MNLex. = Magyar Néprajzi Lexikon. 4. kötet Főszerkesztő: Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
Villányi Péter 2023. Az Óperenciás-hegyektől az Óperenciás-tengerig. 140 éves nyomozás a Magyar Nyelvőrben. Magyar Nyelvőr 147: 537–540. I: 10.38143/Nyr.2023.4.537
Voigt Vilmos 1998. Mese. 221—280. In: A magyar folklór. Szerk.: Voigt Vilmos. Osiris, Budapest.
W1. Új magyar etimológiai szótár. https://uesz.nytud.hu/index.html