„Hajlamosak vagyunk ugyanis a divatokat követni, csak a reflektorfényben lévő szerzőkre és művekre figyelni” írja Balázs Géza a Szélárnyékban című kötetének előszavában. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, aki tudományos pályafutása alatt széleskörű érdeklődést tanúsított a világ különböző jelenségei iránt. Kezdetben főleg a mindennapi (városi) folklórjelenségek iránt, kiemelkednek ezek közül a firkálásokkal, tetoválásokkal és más nem kanonikus jelenséggel foglalkozó gyűjtő- és elemző munkái (pl. 1983, 1987abc, 1988, 1994abc, 1999, 2006, 2007, 2015, 2020a). Már ezek között is kitűnt szövegtani megközelítése és annak szövegelemző gyakorlata (1994d). Ezeket a publikált gyűjtéseket követték elméleti nyelvészeti, nyelvstratégiai munkái, és mindezek mellett folyamatosan reflektált művészeti jelenségekre is, például József Attila, Tamási Áron, Illyés Gyula, Temesi Ferenc műveire. A 2024-ben megjelent Szélárnyékban című kötete az elmúlt két- és két és fél évtized esztétikai és művészetkritikai írásaiból állt össze. A kötet egyik fő célja a „kánonbővítés”: az író szándéka, hogy figyelmet fordítson azokra a művészeti alkotásokra és szerzőkre, amelyek/akik eddig szinte teljesen a „szélárnyékban”, a kánonon, az kurrens irodalmi recepción kívül maradtak. „A kánonon túl is van élet” írja. A könyv szerzője elsősorban nyelvi szempontból közelíti meg az irodalom, a színház és a képzőművészet különféle jelenségeit, új megértési módokat és különleges olvasási lehetőségeket kínálva az olvasóknak. Az előszóban említett ókori hét művészet valamennyi ágáról szó esik a kötetben (építészet, szobrászat, festészet, költészet, zene, tánc, színház; sőt még egy nyolcadik is: a rádió). A több mint 50 írásban felbukkannak ismert nevek is, a szerző e személyek felé is valamilyen új megközelítési móddal fordul. A szerzőre jellemző szigorú struktúra ebből a kötetből is kitűnik: a Művészetek, kánonok elméleti jellegű bevezető fejezetet a következők követik: Irodalom, Hang- és összművészet, Népművészet, képzőművészet, építészet. A korábbi, „karanténtrilógiájához” (2020b, 2021, 2022) hasonlóan (ebben a kötetben is van gazdag irodalomjegyzék, valamint szó- és névmutató. A Szélárnyékban borítója egyszerre sejtelmes és figyelemfelkeltő. A színházi jelenet két karaktere (a Nemzeti Színház Agón című darabjából) maszkok mögé rejtőzik, ami jól tükrözi a könyv célját: a háttérbe szorult, kevésbé ismert alkotók és műveik bemutatását. A különböző maszkok egyszerűsége mögött megbújik az ismeretlenség, az addig felfedezetlen tehetség, a kitörésre való hajlam. A kötetben szereplő kritikai írások egyenként  megragadóak, mert olyan alkotásokra és szerzőkre irányítják a figyelmet, amelyek eddig gyakran elkerülték a reflektorfényt, ezzel új lehetőségeket nyújtva az olvasók számára a művészeti világ felfedezésére, a művészi élményre, vagy ahogy a szerző hangsúlyozza: az epifániára (katartikus élményre). Legyen szó József Attiláról, Tamási Áronról, Kodály Zoltánról, Fekete Istvánról, Temesi Ferencről, Csete Ildikóról, Somogyi Győzőről, Luzsicza Lajosról, Nagy Andrásról, Szarka Tamásról, Jámborné Balog Tündéről, Németh Kálmánról és sok más művészi tehetséggel megáldott alkotóról, biztosra vehetjük, hogy e könyv olvasója új, addig ismeretlen információkkal fog gazdagodni. Főleg azok számára lehet érdekes, akik egy szélesebb, gazdagabb művészeti világot szeretnének megismerni. (Balázs Géza: Szélárnyékban. Művészetkritikai írások. Inter—IKU, Budapest, 2024. 320 oldal.)

A könyv megvásárolható itt: https://e-nyelv.hu/termek/balazs-geza-szelarnyekban/

Elektronikus változat itt: https://e-nyelv.hu/termek/balazs-geza-szelarnyekban-e-konyv/

Hivatkozott irodalom:

Balázs Géza (1983) Firkálások a gödöllői HÉV-en. ELTE: Budapest, 1983. 113 p. (Előszó: Voigt Vilmos.) (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 18.)
(1987a) „Titok a neved, Suha János…” Magyarországi tetovált feliratok. Forrás, 19/3. 35-52.

(1987b) A firkálások kutatása és nyelvi jellemzői Magyarországon. Magyar Nyelvőr, 111.  330–8.

(1987c) Sátorfirkálások. ELTE: Budapest.(Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, 34.)

(1988) Tetovált szövegek Magyarországon. Magyar Nyelv, LXXXIV. 460–70.

(1994a) Beszélő falak. Ötszáz különféle graffiti, 1980–1990. ELTE: Budapest. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, 64.)

(1994b) Tetovált szövegek. ELTE: Budapest. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 59.)

(1994c) A tetoválás és a tetovált szövegek magyar néprajzi kutatása. 69–83. In: Szemiotikai szövegtan 7. Szerk.: Petőfi S. János, Békési Imre, Vass László. JGYTF Kiadó, Szeged.

(1994d) Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok. ELTE, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

(1999) Kommunikációs létformák és átcsapások. Magyar Nyelv, 138–154.

(2006) Az sms-folklór – a minimálfolklór nyelvi képe. I. rész. Magyar Nyelvőr, 439–456.

(2007) Az sms-folklór – a minimálfolklór nyelvi képe. II. rész. Magyar Nyelvőr, 48–62.

(2015) Netfolklór – intermedialitás és terjedés. Replika. Társadalomtudományi folyóirat. 1-2. (90-91. szám) 171–186.

(2020a) Testeden a jel. A tetoválás aranykorszakai. Múlt-Kor, ősz, 82–89.

(2020b) Nyelvszokások. A nyelvszokások mint szimbolikus nyelvi cselekvések. Inter-IKU, Budapest. (IKU-monográfiák, 4.)

(2021) A művészet és a nyelv születése. Szemiotika, művészetelmélet, antropológiai nyelvészet. MNYKNT–IKU, Budapest. (IKU-monográfiák 6.)

(2022) Folklór és nyelv. Folklór, művészet, irodalom, nyelv. Folklórlingviszikai tanulmányok. IKU, Budapest. (IKU-monográfiák, 10.)

A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatója. A szerk.