A budapesti bölcsészettudományi kar Trefort kertjében egy rejtett, kevésbé látható, de annál meghatóbb emlékjel húzódik meg a klinkertéglák között: az egyetem áldozatul esett egykori oktatóinak, hallgatóinak, dolgozónak az emlékjele. Az egyetem honlapja ezt írja:

„Az egyetlen vonalból álló emlékművön a 198 áldozat neve és adatai (születés és halál időpontja, a halál helye és státusza) a kerten belül a rudakon esetleges eloszlásban, de homogén sűrűségben helyezkednek el.” (Jel a kertben. https://emlekhely.btk.elte.hu/emlekmu/) Azoknak az emlékműve, „akik a zsidótörvények következtében munkaszolgálatosként, koncentrációs táborokban, gettókban veszítették életüket, és mindazoknak, akiket katonai szolgálatteljesítés során ért a halál.” Olvasható szó szerint immár a kar honlapján (Emlékhely, https://btk.elte.hu/content/emlekhely.t.3219?m=188)

Itt bukkantam dr. Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelvőr legendás főszerkesztőjének nevére. Csakhogy nem tudtam eddig róla, hogy a fenti kategóriák bármelyikébe (munkaszolgálat, koncentrációs tábor, gettó, katonai szolgálatteljesítés) tartozott volna.

Balassa József (születési és 1881-ig használt nevén Weidinger József, Baja, 1864. február 11. – Budapest, 1945. február 26.) magyar nyelvész, tanár, szerkesztő 80 éves korában  Budapest ostromakor halt meg. A felszínességéről és tévedéseiről hírhedt Wikipédia ezt írja haláláról: „Halálát szívbénulás okozta”. Egy másik, immár komolyabb honlapon részletesebb információt kapunk:

„Tudományos munkája alapján többször jelölték akadémiai levelező tagságra, de politikai okokból a nem nyelvész tagok mindig kibuktatták. Így sem akadémiai tagságot, sem egyetemi katedrát nem kapott. A 19. század nyolcvanas éveiben tagja lett a szigorú hierarchián alapuló polgári szabadkőművességnek. 1898-ban a Könyves Kálmán páholy főtisztje. 1914-től 1920-ig a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy nagymester- helyettese, később nagymestere.  Nyolcvan éves korában elhagyta ostromlott Klotild utcai lakását, és egy baráti családnál bújt meg Budán. Onnan 1945 februárjában elindult gyalog, hogy valahogyan átjusson Pestre egyetlen unokájához, de terve nem sikerült. Egy budai rokonához vánszorgott el, és ott is halt meg az ostrom alatt átélt szenvedései következtében 1945. február 26-án. Budán temették el, a ciszterciták templomának udvarán, egy ideiglenes cinteremben.” (https://www.centropa.org/hu/photo/balassa-jozsef)

Balassa ezek szerint tehát az ostrom alatt bujdosott,  majd Budapest felszabadulása, ostromának befejeződése  (február 13.) után kimerészkedett, hogy eljusson egyetlen unokájához, de útközben meghalt. Közvetve tehát valóban áldozatnak tekinthető.

Az Országos Néptanulmányi Egyesületnek a felszabadulás után tartott első közgyűlésén Altai Rezső emlékezett meg Balassa Józsefről:

„Mikor Simonyi Zsigmond kezéből kiesett a toll, ő vette át a Nyelvőr szerkesztését és — ami még nehezebb volt — a kiadását. Hívei, barátai és munkatársai tudják, hogy milyen — szinte leküzdhetetlennek látszó — nehézségek között folytatta sikeresen, már tudniillik a közre nézve sikeresen, a vállalt munkát. Pedig ez a negyedszázad a reakció legsötétebb negyedszázada volt Magyarországon. Az olyan embernek mint Balassa József, az emberi haladás és szabadságjogok hős harcosának, nagy szenvedést okozhatott és munkájában igen gátolhatta ez a reakciós atmoszféra. Munkatársait csak a legnagyobb erőfeszítéssel tarthatta össze, hatóságok és intézmények ellenséges magatartása sokszor lehetetlenné tették munkáját.” (Magyar Nyelvőr, 1946/1. 4–6.; https://real-j.mtak.hu/6020/1/MagyarNyelvor_1946.pdf)

A Nyelvőr ugyanezen évfolyamának 36. oldalán egy rövidhírben már a nyilas terror áldozataként említik, ugyanott másokat pusztán a nélkülözés vagy a deportálás áldozatának:

„Veszteségeink. Balassa Józsefen, aki a nyilas terror áldozataként halt meg, és Vikár Bélán kívül ugyane kor áldozatai lettek Kúnos Ignác, akit a nélkülözések vittek sírba, Kardos Albert, aki deportálás alatt húnyt el, és Elek Oszkár, aki a felszabadulás után halt meg. Róluk és egyéb veszteségeinkről külön fog a Nyelvőr megemlékezni.” (https://real-j.mtak.hu/6020/1/MagyarNyelvor_1946.pdf)

Ugyanígy szerepel a Nyelvőr 1952. évfolyamában (az 1. oldalon) Angyal Endre írásában:

„Szarvas Gábor folyóirata azonban ma is él és létezik, szolgálja a tudományt, a haladást, a nemzet ügyét. Szarvas kezéből leghűbb tanítványa, Simonyi Zsigmond vette át a zászlót, Simonyit tragikus összeomlása után Balassa József követte a szerkesztésben. Balassának aztán meg kellett érnie, hogy a második világháborúba vakon rohanó fasiszta Magyarország 1940-ben betiltsa lapját, s alig öt évre rá maga Balassa is áldozatául esett a nyilas hóhérok őrjöngésének.” (https://real-j.mtak.hu/6026/1/MagyarNyelvor_1952.pdf)

Balázs Géza (2022a, 2022b, 2022c) a Magyar Nyelvőr történetéről szóló írásaiban tárgyalja Balassa József munkásságát, halálának körülményeiről azonban nem szól.

Budapest ostromak sokan meghaltak. Hasonló módon hunyt el Szabó Dezső is: „A József körút 31/a. számú ház óvóhelyén érte a halál, a szemtanúk és az anyakönyvi bejegyzés szerint 1945. január 13-án délután 16 óra 40 perckor. Az ostromállapot ideje alatt leromlott szervezetével pár nap alatt végzett az influenza.” (Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső halála és temetései. https://bbs8.webnode.hu/a20-szabo-dezso-halala-es-temetesei/)

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Balassa József nyelvész csak közvetve tekinthető a nyilas terror áldozatának, valójában a bujkálást, nélkülözést követően és az egyik forrás szerint „szívbénulás” következtében halt meg. Tragikus halálának mikéntje nem felel meg az ELTE bölcsészeti karának honlapján írt kritériumoknak, például a az ugyancsak tragikus sorsú Honti Jánosénak (aki munkaszolgálatos volt), ennek ellenére természetesen megilleti őt is az emlékezés és  tisztelgés.

Szakirodalom:

Balázs Géza 2022a. A Magyar Nyelvőr története (2.) Simonyi Zsigmond Nyelvőre (1895–1919). Magyar Nyelvőr 146. 2022: 227–247. DOI: 10.38143/Nyr.2022.2.227

Balázs Géza 2022b. A Magyar Nyelvőr története (3.) Balassa József Nyelvőre (1920–1940). Magyar Nyelvőr 146. 2022: 429–438. DOI: 10.38143/Nyr.2022.3.429

Balázs Géza 2022c. A Magyar Nyelvőr viharos története (1872—2022). MNYKNT-IKU, Budapest. https://nyelvor.mnyknt.hu/a-magyar-nyelvor-tortenete/