Amióta népmesegyűjtés létezik, azóta vallatják szívesen a mesei neveket mind a folkloristák, mind a nyelvészek. A magyar nyelvterületen több mint kétszáz éve folyó gyűjtések ma is korpuszalapú kutatásokat tesznek lehetővé, lásd például Nagy Natália kárpátaljai gyűjtést elemző tanulmányát (Nagy 2021), illetve a Hajdú Mihály szerkesztette Magyar névtani dolgozatok mesei tulajdonneveket tartalmazó köteteit (amelyek megszületését Voigt Vilmos kezdeményezte) (Marosi 1981, Balázs 1983, Balázs—Várkonyi 1987, Balázs—Barati—Wolosz, 1989).
A népmesei névanyagot elemző szakirodalom egyik kiemelt megállapítása, hogy a fiktív személynevek megőrizték az ősi névadás gesztusát: köznévként is testi-lelki jellemzést adnak viselőjükről, ezáltal identifikáló erejűek (Tolnai 1931-et idézi Baukó 2005: 102). Ezek az ún. beszélő nevek utalhatnak a szereplő származására, tulajdonságára, szokására, családi helyzetére, foglakozására, stb.: Szarvasok királya, Kormoska, Árva Mariska, Vasbólvaló János, Táltosvitéz (Nagy 2021: 221).
A szintén a 19. századtól gyarapodó irodalmi mesegyűjtemények névanyagának vizsgálata az írói (irodalmi) névadás témakörébe tartozik (Bauko 2005: 102 idézi P. Eőry 1983-at). Módszerében támaszkodik a folklorisztika és a grammatika eredményeire, de új, pragmatikai-szemiotikai szempontot is bevonhat a korra jellemző stílustörekvések azonosításához. A következő példa a naturalizmus elkerülésére tett kísérlet meghiúsulását mutatja be.
A Viktória korabeli Anglia egyik legnépszerűbb meséje a Robert Southey költő és életrajzíró (1774-1843) által lejegyzett „The Story of the Three Bears”. A mese 1837-ben jelent meg Southey névtelenül kiadott „The Doctor” című vegyes esszé- és novellagyűjteményének IV. kötetében. Magyarul Aranyfürtöcske és a három medve címen ismert. A választott kötet szövegében (Newton 2015: 11-14) a következő nevek találhatók (1. táblázat):
Név | Megjegyzés | |||
Helynév | Intézménynév | Személynév | ||
egyelemű | többelemű | egyelemű | többelemű | |
wood
house |
House of Correction | Woman | Great, Huge Bear
Middle-Sized Bear/Middle Bear Little, Small, Wee Bear
|
Middle-Sized Bear csak az első említés, utána Middle Bear |
Robert Southey a közismert történetet gyerekkorában hallotta George Nicholls (1781-1865) szegényügyi törvénybiztostól (URL1, más forrás szerint a nagybátyjától URL2). Nicholls később megírta a mese saját változatát rímes formában. A Southey által leírt tőszövegre reagáló kortárs változatokban az öregasszony szerepét a róka veszi át, később egy fiatal lány, Silver-Hair (1849), majd Goldilocks (1904). A három medve átalakul Father, Mother és Baby Bear-ré (1878) (Newton 2015: 406).
A meseszöveg 1837-1904 közötti változataiban a Viktória korabeli közízlés eufemisztikus törekvései jelennek meg. A társadalmi udvariasságból fakadó szépítés szándéka alakította a magányos medvéket családdá, és változtatta az öregasszonyt fiatal, aranyhajú lánnyá. Az övön aluli testrész megnevezését (bottom) eltávolították a szövegből. A So she seated herself in it and there she sate till the bottom of the chair came out, and down came hers, plump upon the ground mondat a későbbi változatokban a következőképpen szerepelt: (So she seated herself in it) and down she came (URL2). Az elhallgatással azonban sem a cselekményben, sem a nevekben rejlő szexuális utalásokat nem szüntették meg. Az öregasszony próbálgatja, melyik medve kásája, széke, ágya „ízlik” neki jobban, és a legkisebb medvéét választja. A legkisebb medve nevében a Wee szó skót eredetű, bizalmas stílusminősítésű, jelentése ’apró, icipici, csöppecske’. A wee-wee a gyermeknyelvben azt jelenti ’pisil’. A legkisebb medve hangja is vékony, gyenge: wee voice. A három medve egytagú, kéttagú, háromtagú neve eltérő hangzású, eltérő kifejezőerejű. A legnagyobb medvéé nyomatékosító (Great, Huge Bear), a legkisebbé kedveskedő (Little, Small, Wee Bear).
Az utalásokat a mese zárlatában a House of Correction ’dologház’ intézménynév pragmatikai jelentése egyértelműsíti: ide többségükben női bűnözőket zártak rövid időre, kisebb vétkekért, pl. lopás, prostitúció (URL3). A dologházakban a 18. sz. végén bevezetett reformok hatására javultak a fogvatartás körülményei (URL4), a dologházi büntetés mint kulturális jelentésegység (Benő 2000: 444) egyre inkább valamiféle „karcerba zárásnak” feleltethető meg.
A mese több megoldási lehetőséget kínál az olvasónak: az öregasszony a nyakát törte, mikor kiugrott az ablakon, vagy elfutott az erdőbe, vagy a dologházba került. Akár így, akár úgy, vétke megmarad – mint ahogy egyetlen szó eufemizáló eltávolítása sem gyengíti a szövegkohéziót. A mese Viktória korra jellemző értelmezése: Azokat a nőket, akik az élvezetes szexet (agg)legényekkel próbálgatják, kissé megbüntetjük. (Más értelmezéseket l. URL2).
Források:
Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Főszerk.: Szathmári István. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2008.
Balázs Géza 1983: Tulajdonnevek a magyar népmesékben II. Magyar Névtani Dolgozatok 30. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége.
Balázs Géza–Várkonyi Ildikó 1987: Tulajdonnevek a magyar népmesékben III. Magyar Névtani Dolgozatok 72. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége.
Balázs Géza–Barati Antónia–Robert Wolosz 1989: Tulajdonnevek a magyar népmesékben IV. Magyar Névtani Dolgozatok 80. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége.
Marosi Teréz 1981. Tulajdonnevek a magyar népmesékben. (Magyar Névtani Dolgozatok 13.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége, Budapest.
Michael Newton (ed.) 2015: Victorian Fairy Tales. Oxford University Press.
Országh László: Angol-magyar nagyszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1982.
- Eőry Vilma 1983: A népköltészet és a népnyelv hatása az irodalmi névadásra. In: Magyartanítás 266-273.
Tolnai Vilmos 1931: Beszélő nevek. Magyar Nyelv 176-179.
Voigt Vilmos 1985: A magyar mesei tulajdonnevek kis onomasztikája. Névtani Értesítő 10: 116-127.
Voigt Vilmos 1993: Tulajdonnevek a magyar népmesékben. Névtani Értesítő 15: 317-320.
URL1 = https://en.wikipedia.org/wiki/George_Nicholls_(commissioner)
URL2 = https://simple.wikipedia.org/wiki/The_Story_of_the_Three_Bears
URL3 = https://en.wikipedia.org/wiki/House_of_correction
URL4 = https://www.londonlives.org/static/HousesOfCorrection.jsp
Irodalom:
Benő Attila 2000: Az expresszivitás változásai román eredetű kölcsönszavainkban. Magyar Nyelv: 436-445. https://epa.oszk.hu/00000/00032/00007/beno.htm
Bauko János 2005: Beszélő ragadványnevek a magyar népmesékben. Névtani Értesítő 27: 102-110. file:///C:/Users/windows%208.1/Downloads/16754-Article%20Text-68210-1-10-20240804.pdf
Nagy Natália 2021: Tulajdonnevek kárpátaljai népmesékben a Három arany nyílvessző c. népmesegyűjtemény alapján. In: Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat: 218-229. https://epa.oszk.hu/02400/02411/00021/pdf/EPA02411_gyermekneveles_2021_01_218-229.pdf
Michael Newton 2015: Explanatory notes. Robert Southey: The Story of the Three Bears. In: Michael Newton (ed.): Victorian Fairy Tales. Oxford University Press. 406.
Nincs hozzászólás!