Az Oxford Kiadó Magyarországi Kereskedelmi Képviselete (OUP Hungary) hagyományos éves tanári konferenciáját 2024. augusztus 22-én rendezte– ezúttal a Szent Margit Gimnáziumban az ELTE partnerintézményében. A továbbképzési napon az érdeklődő tanár kollégák két plenáris előadást hallgathattak meg, a két előadás között pedig tíz műhelyfoglalkozás közül választhattak a mesterséges intelligencia és a nyelvoktatás kiemelt témakörben.

A közönséget Vitai Judit, a kiadó területi igazgatója és Georgiana Szilágyi, a British Council magyar és szlovák területi igazgatója üdvözölte. Georgiana Szilágyi a konferencia témaválasztását friss felmérési adatokkal igazolta: a  megkérdezett oktatók egyetértenek abban, hogy a mesterséges intelligencia (MI) nem teszi feleslegessé a nyelvtanárokat (68%), továbbá a nyelvtanulóknak szüksége lesz arra, hogy MI nélkül is tudjanak angolul írni (70%). Georgiana Szilágyi úgy értelmezte a konferencia címét, hogy a tanári attitűdben kell szintet lépni annak érdekében, hogy az emberi tényező elvesztése nélkül integrálhassuk az új technológát a nyelvoktatásba.

Az első plenáris előadó, Neil Anderson (Euroexam vizsgaközpont képzésvezető, CELTA, DELTA vizsgaképző, tanártovábbképző) a visszajelzés szerepéről beszélt a tanári kommunikációban (Giving Feedback). Ez a pedagógusi  képesség garantálja, hogy szükség lesz az emberi tényezőre a nyelvtanításban, mert a MI – egyelőre – nem érzékeny bizonyos kontextuális árnyalatokra (illokúciós erőkre). Pl. hétfő reggeli iskolai párbeszéd:

Diák: Hétvégén apukám összetörte az autót.

MI: Hol törte össze? Mikor törte össze? Hányszor törte össze? / Tanár: Ó, te szegény, nem esett bajod?

Neil Anderson felsorolása nyomán a tanárok tudatosíthatták a tapasztalatból adott tanórai visszajelzéseket: tartalmi nyugtázás, nyelvi nyugtázás és folyamatra vonatkozó, követő nyugtázás. A helyeslést vagy hibajavítást egyrészt elvárják a diákok, másrészt növeli a motivációt, harmadrészt segíti a nyelvtanulók fejlődését, mert a hibák rámutatnak arra, hogyan haladnak (vagy éppen megkövültek) a tanulási folyamatban. Az osztálytermi környezet nem azonos az anyanyelvtanulás természetes közegével, de a visszajelzés javíthat ezen, pl. az implicit hibajavítás (recast). Minden nyelvi szinten szükség van hibajavításra: nemcsak a szókészletbeli és a nyelvtani hibák zavaróak, de a kiejtésben is törekedni kell az érthetőségre (intelligibility), és a szövegalkotásban is az odaillő szöveg- és stílustípus kiválasztására (appropriacy). A tanári visszajelzés lehet azonnali és késleltetett, mindkettőnek megvan a funkciója. Általánosságban elmondható, hogy a tanárnak a visszajelzést a nyelvi szinthez, a csoporthoz, a feladathoz célszerű igazítania, és a tartalmi (kulturális, műveltségi) tévedéseket is célszerű korrigálnia. Hogy milyen hibákat, mikor és hogyan javítsunk, arról további részletek Rod Ellis tanulmányában olvashatók (Ellis 2009).

A párhuzamos műhelyfoglalkozások közül elsőként Rézműves Zoltán (OUP Kiadó szerkesztő, Consonant Kiadó tulajdonos, tankönyvszerző, tanártovábbképző) előadását hallgattam meg (New but Familiar Ground – Teaching Generation Alpha Students with Project). A téma középiskolai tanároknak is aktuális, akik nem a Project English tankönyvsorozatból tanítanak, hiszen a 2010-ben születettek már alfa generációsok, és most lépnek 9. évfolyamba. Rézműves Zoltán retorikai kérdéssel nyitotta előadását: Hét generáció él együtt a Földön, miért hisszük, hogy ez nem okoz problémát a nyelvoktatásban? Az alfák mindent az internetről tanulnak, és elképzelni sem tudják, milyen az élet világháló nélkül. Vizuális és interaktív ismeretszerzéshez vannak hozzászokva, azonnali válaszokat keresnek egyéni, mindennapi élethelyzetekben felmerülő kérdéseikre (l. a hogyan kell kereket cserélni reklámot). Gyors és önálló tanulás, adaptivitás jellemzi őket. Igénylik a kortárs interakciót és a személyre szabott tanulást. Ugyanakkor türelmetlen hallgatóság, nem tudnak huzamosan egy dologra figyelni. Mindezeket tudomásul véve tény az is, hogy a tanárok közül szép számmal vannak még X, sőt Baby boom generációsok a pályán (1965-80, illetve 1950-65 között születettek). Ők megtapasztalták, hogy a technikai eszközök jönnek-mennek, és nem biztos, hogy javítják a nyelvtanítást (írásvetítő, kazettás magnó, videómagnó, asztali számítógép). Mit is jelent tehát a szintlépés a tanári attitűdben?  Önismeretet, reflektálást. Azt és annyit használjanak a kollégák az új technológiából, amit és amennyit könnyedén be tudnak illeszteni a nyelvórákba – remélhetőleg az új kiadású tankönyvek digitális melléklete ilyen. Előadása végén Rézműves Zoltán  a Project tankönyvsorozat új, negyedik kiadásának „360° Culture” interaktív leckéit ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.

Sipos Piroska az érzelmi intelligencia szerepéről beszélt a nyelvoktatásban (Activities that Develop Students’ Emotional Intelligence in the EFL Classroom). Bár az iskolában manapság a leggyakoribb érzelem az unalom (78%) és a stressz (80%), a nyelvtanárok nem mondhatnak le az érzelmi intelligencia (E. Q.) fejlesztéséről. Az E. Q. alapozza meg a kognitív intelligenciát (I. Q.), végsősoron a nyelvtanulási folyamat hatékonyságát. Sipos Piroska előadásából megismerhettük az E. Q. fejlesztésének lehetséges lépéseit: először magunkban tudatosítjuk az érzelmet, megnevezzük, azután bővítjük az érzelmekkel kapcsolatos szókincset. A nyelvórákon sokféle párbeszéddel, szerepjátékkal szabályozhatjuk érzelmeinket. Ilyenkor motiváljuk saját teljesítményünket, átéljük az empátiát, mindkét fél számára elfogadható kapcsolatot alakítunk ki s tartunk fenn. Sipos Piroska változatos feladatokat és további szakirodalmat ajánlott a nyelvtanároknak (Porter Ladousse 1987).

A második plenáris előadó, Kelemen Ferenc: I, Robot c. előadásának címe Isaac Asimov sci-fi novelláskötetére utalt, amelynek témája az ember és a humanoid robotok viszonya. Ezt követve Kelemen Ferenc a humán és a mesterséges intelligencia működését vetette össze a ma már vitatott, de használatos Bloom-féle taxonómia mentén. A MI a Bloom-féle 1-3. gondolkodási szinten jól működik. Emlékezeti funkciója jó (remember): tud definiálni, másolni, listázni, memorizálni, ismételni, állítani. Megértési funkciója is jó (understand): adatokat osztályoz, leírásokat ad, diszkutál, azonosít, fordításokat készít. Szintén jól alkalmazza az adatokat új szituációban (apply): végrehajt, implementál, megold, szemléltet, értelmez, működtet, vázol. A 4-6. szintű tevékenységek, az adatok közötti kapcsolatkeresés, az értékelés és a produktivitás (analyze, evaluate, create) egyelőre még azért problémásabb, mert függ a betáplált adatok mennyiségétől és minőségétől. Ha a MI gondozottabb adatokat fog kapni, döntései érték- és érzelemalapúbbak lesznek, esetleg eljuthat az ösztönös(!) döntéshozatalig. A MI kreativitása, pl. a dalszerzés, egyelőre inkább valamiféle remixnek tartható. A Bloom-féle gondolkodási szintek eddig is segítették a nyelvtanárokat az óratervezésben (új szókincs bemutatása, megértés ellenőrzése kérdésekkel, mondatba illesztés, szövegalkotás, egyéb produktum létrehozása).  Kelemen Ferenc előadása végén olyan alkalmazásokat mutatott meg, amelyek használhatók a tanárjelöltek mentorálásában is (MagicSchool, SchoolAI, Eduaide.Ai, twee, Brisk).

Összességében a gondolatébresztő előadások kiváló alkalmat nyújtottak a reflektálásra, nemcsak nyelvtanároknak. A generációk között értékkonfliktus feszül, amit az oktatás-nevelés stratégiai partnerei (szülők, diákok, pedagógusok) csak kölcsönös attitűdváltással enyhíthetnek közös céljuk, az iskolai együttműködés kereteinek megteremtéséért. A MI megjelenése tudatosítja a humán kommunikáció alapvető funkcióját, a fatikus funkciót (Balázs 1987, 1993). A nyelvtanulásban felértékelődik az emberi kapcsolattartás, és ennek tanári tényezője, a visszajelzés. A tanárnak különféle kommunikációs és pedagógiai célok érdekében (pl. tanórai felelet vs. vizsgafelelet) döntenie kell visszajelzési, értékelési technikák alkalmazásáról. Az Oxford Kiadó 2024-es tanári konferenciája megerősítette véleményemet, miszerint a Headway nyelvkönyvsorozat hetvenes évekbeli áttörésétől kezdve az angoltanárok a módszertan zászlóshajói. A mesterséges intelligencia megjelenésének hajnalán az angoltanároknak már nemcsak kérdései, hanem válaszai és megoldásai, eszközei is vannak az iskolai nyelvoktatás eredményeinek megőrzése érdekében.

Irodalom:

Balázs Géza 1987. A kapcsolatfelvétel nyelvi formái. Magyar Nyelvőr, 402–12.

Balázs Géza 1993. Kapcsolatra utaló (fatikus) elemek a magyar nyelvben.  Nyelvtudományi Értekezések 137. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Rod, Ellis 2009. Corrective Feedback and Teacher Development. L2 Journal. Volume 1, pp. 3-18. UC Berkeley. https://escholarship.org/uc/item/2504d6w3

(utolsó megtekintés 2024. 08. 30.)

Gillian, Porter Ladousse (1987). Role Play. Resource Books for Teachers. OUP.