Hetünk vallási és népi hagyományainak tekintetében legnagyobb jelentőségű ünnepe szeptember 8-a, Kisasszony ünnepe, Szűz Mária jeles születésnapja. A nap hajnalán a hívek, különösen is a jámbor asszonynép híres kegyhelyeinken énekelve, imádkozva várja a napfelkeltét. Hitük szerint, az arra érdemesek a fölkelő napban megláthatják a Kisasszonyt, az éppen megszületett Szűz Máriát s a nap sugarai, ezen a reggelen valóságos rózsaszirmot szórnak. A teljesség igénye nélkül, ezt a hagyományt megtaláljuk hazánk egész területén, így az andocsi, csatkai, csíksomlyói, füzesmikolai, máriapócsi és máriaradnai zarándokok körében is
A magyar Alföld népe, a nehéz, fárasztó gabonaaratás után a Kisasszony előtti napokban hosszú útra indult, hogy a „magyar Jeruzsálemben”, -ahogy Bálint Sándor nevezte Máriaradnát nevezte, a fogyóban lévő testi ereje helyébe lelki erővel töltekezzen. Újkígyósi őseink a Radna-járás hagyományát a szögedi világból hozták magukkal. Régen gyalog, kereszt alatt az Apáti úton elindulva, Kétegyháza, Elek, Sikló, Simánd, Szentanna, Gyorok és Ópálos érintésével érkeztek a kegyhelyre. A család, a falu, s az egész, országnyi terület népe mind a meg –és nem a kitalált- törvényt, Isten törvényét választotta létezése alapjául. Így tartott eleven, élő kapcsolatot tartott egymással és az Istennek. Az imádságos élethez, a lelki élmények megszerzéséhez szükség van arra, hogy egyén és közösség egyaránt kiemelkedjen a hétköznapok megszokott rendjéből. Azt hiszem, a mai, meglehetősen zavaros világunkban, most is szükségünk van arra a gyermeki bizalomra, ami nagy és dédanyáink kedves kisasszony napi radnai énekében is ott rejlik:
Köszöntünk most téged Radnai szent virág,
Magos mennybe plántált, termő, szép zöld ág,
Mely Istentől indíttatott, nékünk most megadott.
Már most édesanyánknak vallunk,
Te légy nékünk szent oltalmunk ,
Radnai hegynek csillaga, magyar hazánk királynéja!
Nincs hozzászólás!