Itt a határ közelében gyakran felvetődik a kérdés, hol folytassa a gyermek a középiskolai tanulmányait. Szombathelyről minden nap két autóbusznyi gyermeket szállítanak az ausztriai iskolákba. Tudjuk, hogy Magyarországon sokan vagyunk, akiknek a véleménye szerint nálunk az oktatás csődben van, mert eléggé elrugaszkodtunk a valóságtól, túllőttünk a követelményekkel a célon, miközben az alapvető ismeretekkel a szépreményűek még sincsenek tisztában, a kreatív gondolkodást nem fejlesztjük kellőképpen. A magas óraszám, a sok követelmény kimeríti a gyermekeket, az önálló véleménynyilvánításra mégsem tesszük őket képessé. Ez a legfőbb oka annak, hogy a határainkon túl, Ausztriában vagy Szlovéniában keressük a megoldást.

Én mégis azt ajánlom, hogy ne tegyék, mert, közoktatásról lévén szó, amikor a különböző tárgyak keretein belül általános műveltségre teszünk szert, amit a leghatékonyabban az anyanyelven tehetjük meg, mert a nyelv ismeretében a tartalomra koncentrálhatunk. Idegen tannyelvű oktatásnál éppen a tartalomra nem tudunk koncentrálni, mert közénk áll a nyelvi akadály. Ez azt jelenti, hogy legalább két évig a gyermek csak úgy ül az órán, hallgatja a tanítást, de nem érti, következésképpen éppen abban a korban nem fejlődik a logikai képessége, amikor ez leghatékonyabb lehetne. Ezt a kiesést a későbbiekben már nem lehet behozni. Azok a szülők, akik nem azért viszik külföldre a gyereket, hogy ezzel is demonstrálják az átlagfölöttiségüket, hanem amiatt, hogy a német nyelvet a gyermekük jobban sajátítsa el, mint itthon, a „végelszámolásnál” nagyot fognak csalódni. Azt nem vitatom, hogy az itthon maradt gyermekeknél a nyelvet jobban fogják tudni, de minden másban alaposan lemaradnak. Mint említettem a logikus gondolkodás fejlődésében, az általános műveltségben, a tárgyi ismeretekben. A német nyelvet pedig itthon is meg lehet tanulni, ha a gyermek jó nyelvtanárral tanul. A 60 éves német nyelvoktatási tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a német nyelv esetében már a heti kétszer két óra meghozza az elvárt eredményt. Van olyan szülő, aki ezt az időt sokallja, de arra már nem sajnálja az időt, hogy minden nap az utazással elmegy két óra, ami heti 10 óra.

Az időveszteségnél sokkal súlyosabb veszteség az, ami a gyermek személyiségfejlődésében végbemegy. Egy olyan közegbe kerül, ahol hátrányos helyzetű lesz a német anyanyelvűekkel szemben, míg itthon egy jó képességű és szorgalmas gyermeknek azonos esélyűekkel kell versenyre kelnie a tanulásban. Utolérni soha nem fogja őket, hiszen a legjobb esetben is a többi gyereknél a német nyelv a domináns nyelv, és amikor a tanítás véget ér, a határon túli gyermek német nyelvi környezetben tölti a nap hátralévő részét, míg a magyar gyerek magyar nyelvi környezetben. Míg az idegen nyelvű környezetben a magyar gyereket állandó kudarcok érik, addig az anyanyelvi környezetben állandó sikerélménye lehetne. A gyerek helyzetét az idegen nyelvi környezetben ahhoz lehetne hasonlítani, mint amilyen nehéz a kitörés egy szociológiailag hátrányos helyzetű gyermek számára, milyen nagy küzdelmet von maga után. Ehhez aztán adjuk még hozzá a német nyelvnek a nemértését. Sokéves tapasztalatom alapján ehhez még hozzátehetem, hogy a kint tanuló gyermekek gyakran elpanaszolták nekem, hogy az idegen környezetben nem találnak igazi barátot, sőt sokszor még nyíltan le is nézik őket, és ezt még a szülőknek is szégyellik elmondani. Nem telik bele sok idő, és legszívesebben visszajönnének, de ezt sem teszik meg, mert mit mondanak az ismerősök, a szomszédok, hogy nem felelt meg, hogy kibukott. Hiába mondja neki a szülő, nem baj, majd akkor jövőre….., mert ez akkora idegrendszeri törést okoz a gyerekben, amit már többnyire nem lehet visszafordítani. A szülők ezt megpróbálják kompenzálni, mégpedig úgy, hogy minden tárgyat késő éjszakáig tanulnak a gyermekkel, lefordítják az anyagot, szótároznak, kikérdezik….De nem minden szülő tudja a nyelvet ezen a szinten. Így kerültek hozzám a határon túl tanuló gyermekek. A szülők kérésére minden nap jöttek két-két órára, és én tanultam velük a biológiát, földrajzot, fizikát….De erre nem voltam sokáig hajlandó, mert én nyelvtanításra szakosodtam, nem pedig kémiaoktatásra. Akik hallgattak rám, és hazahozták a gyermeket, akik különbözeti vizsgával itt tudták évveszteség nélkül folytatni a tanulmányaikat, nem győztek hálálkodni, hogy erre rábeszéltem őket, a gyermek pedig fellélegzett, és megint lett hobbija, éjszaka pedig szótározás helyett ismét alhatott. A német nyelvet itthon is meg lehet tanulni, és az itthon szerzett nyelvtudással már el lehet menni németországi vagy akár ausztriai egyetemekre. Sok tanítványom panaszkodott, hogy ausztriai középiskolákban némely tanár osztrák nyelvjárást használ, amit nehezen lehet érteni.

Az itthon megszerzett német tudással a volt tanítványaim igen komoly karriereket csináltak Németországban vagy Svájcban, többen osztályvezető főorvosok, egyetemi tanárok lettek, vagy német nyelvet tanítanak nem német nyelvterületen.

Saját tapasztalatom alapján is le kell beszélnem a szülőket arról, hogy a gyermekük a középiskolát külföldön végezze el, mert én úgy jöttem Magyarországra, hogy csak nagyon keveset tudtam magyarul, és úgy kellett tanulnom az egyes tárgyakat. De nekem nem volt más választásom, és amit én végig kínlódtam, azt csak a legnagyobb ellenségemnek tudom kívánni. De van ilyen? Remélem, nincs. Részemről pedig egészen biztosan nincs.

Forrás: Suzanna Gouth/Facebook