Az időszakunkra jellemző, a kánikulával együtt járó viharok elleni hathatós védekezés lehetőségét őrzi a bibliai Illés próféta liturgikus emléknapja. Nevének jelentése „az Úr az én Istenem”. – s aki, mint ilyenkor a nap heve – valóságos prófétai tűzben ég, figyelmeztetve az elhajlásra hajlamos népét, hogy egyedül Isten szent nevét tisztelje. A Biblia szerint Isten tüzes szekéren ragadta őt az égbe – ezt később azonosították a villámlással, az égi tűzzel. Őseink az ilyenkor gyakran előforduló jégesőtől, mennydörgéstől és persze a ménkűtől való félelmükben szigorúan tartózkodtak mindenféle mezei munkától – tartottak Illés napjától, mert az ilyenkor gyakori vihar kárt tehet a kazlakban, a villám könnyen lángra lobbantja az asztagot. Az újkígyósi Jézuskás Matyi bácsi szerint varrni is tilos volt. Aki ezen a napon varrt ruhát vett föl, abba könnyen belevág az Isten nyila. E napig tilos volt enni az idei, immár javában érő borízű, nyári almából. Ha valaki megszegte ezt a szabályt, úgy hitték nyüves, férges lesz az év egész almatermése. Ha Illés napján esik, úgy húsz napon át egyfolytában esni fog. Másutt úgy tudják, hogy Illés abroncsolja a hordókat, vagy zörög a prófétát elragadó tüzes szekér kereke. vélik, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Annyi bizonyos, hogy a július végi mennydörgős, viharos időnek az az oka, mint ahogy azt nagymamám szomszédasszonya Matild néni Újkígyóson, a Templom utca darabvégben mindig mondogatta, hogy „Illés mög Jakab örökké kergeti Annát…” Talán éppen ezért került bele a Illés neve őseink imádságába is: „Jöjj el, jöjj el, Szent Illés próféta, hozd el azt a szent kenetöt, amivel Krisztus urunk szentségös szent testit mögkenyték, kend mög vele az én házamnak négy szögletit, kenyd mög vele az én szívemnek környékit, hogy së itt, së ott a sátán në árthasson! Ámen”.