A budapesti önkormányzati választások tisztességét, tisztaságát is jellemzi az a fülbántó nyelvi kísérőzene, melyet a Kossuth rádió 2024. 07. 09-i híradásaiban volt kénytelen elviselni az ép, élő magyar anyanyelvérzék. Tudom, ez része annak a rendszerváltáskori megrendelésnek, amely a „keleti nyelvi idomíttatásunk” után egy nyugati idomulást igényel(t) tőlünk.

Aki azonban nyelvész- vagy médiaemberként erre kapható, azt a műve ugyanúgy minősíti, ahogy a szovjet rendszerváltás utáni első hároméves akadémiai könyvkiadási terv legelső kötete is kijelölte helyét, tudományos súlyát az elkövetőjének: a nyelv és a nyelvközösség már kiheverte.

Mégis szóvá teszem a jelenséget, hisz az egészséges anyanyelvi önvédelemhez mindenkor szükséges az ép anyanyelvérzék megtámogatása a mindenkori sunyi károkozások ellenében. A Kossuth rádió bemondóinak a kezébe a hivatkozott alkalommal nyilván írott mintát adtak, amelyet a férfibemondó szolgaian szájbarágva, hangsúlyosan ismételgetett, a szép artikulációjú nő azonban megbotlott a belátott hibán, és javította. A botlató szó a „szavazatszámolás” volt, melyet a bemondónő, „szavazatszámlálás”-ra helyesbített. Nálunk ui. nem mindegy, hogy mit számolunk, és mit számlálunk. Egy angol avagy egy német nyelv számára az, mert a miénkhez képest feleakkora szókincsükben csak egyetlen (saját) ige van e két fogalomra.

A mennyiség jelentésű szám gyökérről minálunk sajátos szóhajtások fakadnak. A –z igeképző elem hozzátoldásával „számmal ellát” jelentéság hajt ki belőle. A –l toldalék a számol igében „elindítja” az alapjelentést a „részletező mennyiségi művelet” mellékjelentés irányában. Arra, hogy mennyit és meddig, nincs külön utalás. De van jóhiszemű szokásalap: annyit és addig, amíg ez kell, nyilván a köznapi helyzetekből adódó mennyiségi viszonyok közt.

Ám nálunk létezik egy „kételles” hajtása is ennek a jelentéságnak, a számlál. Ne járassuk sokat iskolai nyelvtanainkon pallérozott elménket: a száml– szórészlet nem az –ol képzős ige csonkolmánya, s nem is a számla szótöve, hanem a szám alapjelentést közvetlenül, az o lekerekítő, beláthatóan lezáruló jelentése nélküli l-el képző, messzebbre, egy „bonyolultabb részletező mennyiségi művelet” mellékjelentés felé induló jelentéság.

Ezért képzi a magyar nyelv a számolni igéből a számológép-et, ezért számolunk vagy nem számolunk valakivel. S a pár, de nem túl sok lehetőséget „egy kezemen meg tudom számolni”. Nyelvileg normális magyar embert inkább csak meglepni, netán megbotránkoztatni lehet azzal, ha valaki ezekben a helyzetekben nem a számolni főnévi igenevünkből indul ki.

S ugyanígy megbotránkozik a nyelvi közízlés azon, ha valakik egy másfél milliós főváros sorsdöntő szavazatait számolni, avagy újraszámolni akarnák, mert arról az ép anyanyelvi és erkölcsi érzék vagy nyelvi, vagy erkölcsi fejletlenséget, vagy más sanda szándékot feltételez.

A népszámlálás, a szavazatszámlálás, a szavazat-újraszámlálás, a számla stb. a részleges egy-gyökerűség mellett szószinten még a rokonértelműség gyanújába se hozható sunyi nyelvrontási cél nélkül, ahogy azt a Kossuth Rádió idézett híradásaiban az „újra számolják/újra számlálják a szavazatokat” elegyítéssel próbálgatták.

Erre sajnos egyetlen megoldás van: az ilyen szándékos nyelvszegényítők kezéből ki kell venni a lehetőséget, hogy ezt műveljék. De van egy még egyszerűbb is. (Deme professzort idézem:) Ne kapjon mikrofon-engedélyt, sőt a hangzó médiának a közelébe se kerülhessen az, aki ilyet művel!

Persze, aki rosszat akar, az teheti írásban is. A legjobb tehát, ha a médiába csak ép elméjű, ép lelkű, ép anyanyelvű emberek kerülhetnek. Van rá mód, ha nem is demokratikus, hanem csak közérdekű. Különben újra meg újra ugyanilyen anyanyelvi provokációkat kell megéljünk. Noha más dolgunk is volna a világon… Nem is kevés!

A szerző: Győri-Nagy Sándor PhD, MÖF-elnök, a Magyar Anyanyelv- és Kultúra-tulajdonosok Közösségének (MAKK) alapítója