Népünk emlékezetében, tudatában nem egy évszázadokkal korábban élt történelmi alak él, hanem Isten élő, ható és karnyújtásnyira lévő kegyelmi eszköze. László alakjában előttünk áll egyrészt az ősi, napkeleti hagyományaink eszményi hőse, másrészt az európai, keresztény lovagkirály idealizált alakja is. Ezért van teli hazánk a Szeret partjától a Lajtáig, a Tátra ormaitól az Al-Dunáig lova patkójának nyomával, fölfakadó források éltető vizével, az ő emlékét őrző sziklákkal, barlangokkal, fákkal. Ezért tekint ránk ősi freskóinkról egy véres világból László szelíd, Krisztus–arca s vele a jó győzelmének reménye. Úgy él népünk emlékezetében, mint a szolgáló szeretet példája, aki nem csupán vonzó termetével, Krisztus vonásait idéző arcával tűnik ki, de erejével, bátorságával és bölcsességével is. Nevet adó, szentelő hős, akiről éppen ezért maradt fönn annyi legenda, annyi emlék s a tudat, hogy veszély esetén kikel váradi sírjából, hogy megsegítse övéit…

Isten éltesse a név mai viselőit!

Kép: Szent László és a kun vitéz küzdelme a székelyderzsi templom középkori freskóján. (1419.) (Harangozó Imre felvétele)