Amikor úgy hatévesen kis múzeumot rendeztem be a padláson talált tárgyakból az istállónk sarkában, már az volt az álmom, hogy a világ elé tárom a megörökölt csodás örökséget. Látásmódot, gondolkodást, életérzést és világképet. Azóta is naponta találnak hozzám haza az ezt hordozó tárgyak. Igen, együtt kell elmondanunk mindenkinek, hogy nagyanyám meséinek trágyadombon senyvedő csikaja valójában a világunkat megmenteni képes táltos paripa, ha végre valaki felismeri és értékén kezeli őt! Igen, ezek a ma bevonzott textilek is az álom részei: rajta lélekmadarak őrzik a személyesülő világfát. Akinek szeme van látja – ők hazataláltak, talán a Gondviselés akarata és szándéka szerint, hogy látva láthassák őket mindazok, akiket illet! Igen, ama régi álom szerint…

Közben az ország másik végén, Nagyrákoson a PKÜ Anyanyelvi piknik sorozatában Gráfik Imre a szőttesek, nyomott textíliák világának írott jelképeibe vezeti be az érdeklődőket: