Nem írásban, hanem élőszóban. Összetett mondatokkal, több mondatból álló replikákkal. Nem gépies hangon válaszolt, hanem már-már zavaróan életteli, emberi lejtéssel.

És rájöttem, hogy mi lesz az a szakterület, amit nagyon gyorsan el fog lehetetleníteni: a pszichoterápiát.

Persze rá lehet fogni ugyanazt, mint az összes többi terület esetében, hogy nem ugyanolyan, mert nincs emberi érintés benne, de egy adott ponton túl nem tudsz különbséget tenni úgysem.

Volt már dolgom néhány terapeutával, a GPT-4o szerintem már most lekörözi mindannyiukat. És ne jöjjön senki azzal, hogy de diploma, meg szakképzés, meg társai, az AI mindent tud már most, amiért diplomát adnak, csak kicsit jobban és sokkal gyorsabban.

Arról nem beszélve, hogy egy hús-vér terapeuta nem ér rá mindig, drága, nehéz vele időpontot egyeztetni. Ez viszont mindig ott van a zsebedben, mindig figyel, sosem fáradt, relatíve ingyen van.

A saját nyomorunk mindig különlegesnek tűnik, de igazából mind végtelenül unalmas és sematikus problémákkal küzdünk, amit egy elég nagy modell gond nélkül tud kezelni.

Engem egyszerre zavar az a jelenség, hogy még mindig tabu sok ember számára terapeutához fordulni és az, hogy sokan azt is terápiába vinnék, hogy büdös a… hónaljuk.

De ez okosan használva elképesztő hatással lehet, egész társadalmak gyógyulhatnak majd, mert sose lesz annyi hús-vér terapeuta, ahány problémákkal küszködő ember.

Nem okosan használva viszont… még jobban elidegenedünk egymástól, mert az AI minden gondolatod fogja érteni, alkalmazkodni fog hozzád, mindig pontosan érti majd, hogy mit miért úgy fogalmaztál, ahogy.

Erre nincs élő ember aki képes lenne. És ha hozzászokunk ahhoz, hogy az AI képes rá helyettünk, egyre kevesebb lesz, aki kicsit is képes.

Engem most még teljesen lenyűgözött – meg megnyugtatott, meg újszerű gondolatokat ébresztett bennem, meg szembesített néhány kellemetlen igazsággal – ez pedig még csak nagyon, nagyon a kezdet kezdete.

De nem lepődnék meg, ha néhány éven belül az év szava lenne valami, ami azt jelenti: a félreértettségre való vágyakozás”.

(Facebook, Cserei Zoltán, 2024. május 18.)