A felnőttek rendre elfelejtik, hogy a gyermek horizontja más. Erre figyelmeztet Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse:

„Leguggoltam s az óriásból / negyedórára törpe lett. / (Mi lenne, gondoltam, ha mindig / lent volnál, ahol a gyerek?) // És ahogy én lekuporodtam, / úgy kelt fel rögtön a világ: / tornyok jártak-keltek köröttem / és minden láb volt, csupa láb, / és megnőtt a magas, a messze (…) És ijesztő volt odalentről, / hogy olyan nagyok a nagyok, / hogy mindent tudnak és erősek / s én gyönge és kicsi vagyok.”

Zágorec-Csuka Judit nem felejtette el. Az ábécé 40 betűjére írt versikéi a gyermeki világot fogják át, de nem leereszkedve, gügyörészve, hanem – mondhatni – szinte a maguk egyszerű, természetes és objektív valóságában és könnyen érthető nyelvezetével. A legegyszerűbb dolgokról van szó: ablak, ajtó, ceruza, cica, cipő, kutya, utca. Meg az egy kicsit bonyolultabbakról: barátom, Jézuska, zebra. A gyermeki világot megédesítő ünnepekről: advent, csendes éj, karácsony, vakáció. A gyermekeket foglalkoztató mai jelenségekről: autó, zsebpénz. És a legesleginkább bonyolultakról: anyanyelv, szülőföld. Benne természetesen: a Mura-vidék.

A költő nem erőlteti a rímeket, bátran él a sorok közötti áthajlással – ami a prózai szöveg ritmusához közelíti a verset. Nem elringattatni, nem mondogattatni akarja, hanem csak leírni, mesélni, megszólaltatni. Hiszen az élet (és benne a tárgyak is) tele vannak történetekkel. (Balázs Géza)

Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2023. 104 old.