BALÁZS GÉZA emlékezése

A Nyelvtudományi Intézetben édesapám munkatársa volt. A sok könyvből egy dedikáció az Anyanyelvi kaleidoszkópban: „P. Balázs Jánosnak, kedves szerzőtársamnak, a régi barátsággal 73-V-28. Grétsy László”. Amikor 1986 táján eljött a Nyelvtudományi Intézetből, egy ideig az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékre került. Akkor beültem néhány előadására, de igazából sohasem volt a tanárom. Később lett olyan pályatársam, akitől talán a legtöbbet tanultam a nyelvművelésről: merthogy én sosem készültem nyelvművelőnek (ahogy ő sem). Talán fél év után tanszékünkről továbbment a  Tanárképző Főiskolára tanszékvezetőnek. Mivel Bencédy József főigazgató hívására nekem is lett ott mellékállásom, a nyelvészeti tanszéken Grétsy tanár úr lett a főnököm. 1987-től 1993-ig a főiskola Gödöllői Képzési Helyén tanítottam. Három évig a vezetője voltam az intézménynek, de – szinte láthatatlan – tanszéki főnököm továbbra is Grétsy tanár úr maradt.

1992-ben meghívott az Édes Anyanyelvünk szerkesztőségébe, és együtt szerkesztettük három évtizeden át egészen 2021 végéig. Többször vissza akart vonulni, mindig kértem, hogy maradjon. Jó volt a szerkesztőség, jó volt vele dolgozni. Viszont amikor tényleg visszavonult, én nem maradtam.

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztősége 2002-ben. Először Fábián Pál tanár úr ment el (középen, jobbról a harmadik), majd Bencédy József (balról a harmadik), majd Maróti István (jobbról), 2021-ben Kemény Gábor (jobbról a második) és tegnap Grétsy László. Már csak én vagyok meg, meg az emlékeim, és az ő emlékük, bennem. (A kép a PIM-ben, Maróti István szobájában készült.)

1998-ban Gyöngyök címmel indult nyelvművelő műsor a tévében, Grétsy tanár úrral közösen. Két évig csináltuk, de a műsor nem jött be, kiléptem. A tévé 2000-ben felkért önálló tévéműsorra. Azt mondtam a szerkesztőnek, hogy ezt viszont én találnám ki, de legyen benne főszerepe Grétsy tanár úrnak. Így lett. Még a címet is Grétsy tanár úr adta: Szószóló, később Anyanyelvi szószóló. Ebben fölelevenítettük a korábbi legendás műsor, az Álljunk meg egy szóra! sétáit Nyelvi portya címmel. Korábban Vágó Istvánnal sétált, öt évig velem.

Képek a Szószóló, Anyanyelvi szószóló (2000–2005) műsorból, valamint csoportkép az MTV régi székházából

Grétsy tanár úr 70. születésnapján Vágó István mellett ültem a PIM-ben. István megkérdezte tőlem, ti most mit csináltok? Azt mondtam, én vagyok most te. Öt év alatt több mint száz élőadást csináltunk, szerettük. 2005-ben egy tévés szerkesztő, aki azóta talán a legüldözöttebb, legmegvetettebb és legotthontalanabb hazánkfia, megszüntette a műsort.

A képek 1997-ben, az Álljunk meg egy szóra egyik utolsó forgatásán készültek, én akkor a Csillagjelet, másik kedves műsoromat forgattam ugyanott. Vágó István átment az akkor indult kereskedelmi televízióba, a műsor megszűnt; ezt elevenítettük fel pár év múlva a Szószólóban. Az Álljunk meg egy szóra! ötletadója állítólag az a Kiss János, zseniális szerkesztő volt, akivel 1993–1994 között a Mondolat, majd 1997-től a Csillagjel című műsort forgattuk.

Grétsy tanár úr korán nyugdíjba ment, de nyelvművelő tevékenységét szinte haláláig folytatta. Amikor megtudtam, hogy a főiskolai tanárokat is lehet professor emeritussá nyilvánítani, elintéztem. Mintha nem is örült volna neki. Persze lehet, hogy belül örült. Grétsy tanár úrral sok közös anyanyelvi pályázatot bonyolítottunk le, sok könyvet szerkesztettünk, rendbetettük az Anyanyelvápolók Szövetségét (alapszabály, pénzügyek, működés). Számos alkalommal köszöntöttem, most pedig nehéz szívvel búcsúzom több mint harminc év szoros és mindig felhőtlen munkakapcsolat után. A legkedvesebb emlékem róla egyébként A szóhasadás (1962) című könyvébe utólag beleírt ajánlás: „Szeretettel ajánlom e könyvet a hároméves Gézukának, akiben a távolabbi jövő egyik jeles nyelvészét sejtem! Grétsy Laci bácsi 1962. okt. 31.”

70. születésnapján a Magyar Rádióban köszöntötte Kondor Katalin elnök; eljött a Grétsy-nagycsalád; a harmadik képen Rékai Gáborral beszélget, akivel a legtovább volt közös műsora a rádióban

Soha nem felejtem el, hogy mennyire elkötelezett, tudatos, művelt értelmiségi volt, szeretett kirándulni, kiállításokra, színházba  járni (de csak olyan darabra, amiben nem káromkodtak), szerette az életet, a napi örömöket, odafigyelt mindenkire – például a legutóbbi időkig követte tevékenységemet az interneten, és néha megírta: látom, hogy mi mindent csinálsz, szerintem belőled kettő van. Isten nyugosztalja, mi pedig nem feledjük. Talán megbeszélhetik a nyitva maradt (nyelvi) ügyeket édesapámmal.

Sokszor köszöntöttem, laudáltam, ezekben igyekeztem tárgyilagosan bemutatni életművét:

A 70 éves Grétsy László köszöntése: https://nyelvor.mnyknt.hu/126-evfolyam-1-szam/

A 80 éves Grétsy László köszöntése: http://nyelvor.c3.hu/period/1362/136216.pdf

Itt is elérhető: http://real-j.mtak.hu/16733/2/1362.pdf

A Szószóló több mint száz adását a NAVA elérhetővé tette. Az egyik adásunk itt tekinthető meg: https://nava.hu/id/1302594/