Amióta az eszemet tudom vonzott az alig látható, éppen csak észrevehető – mégis létező, mély és gyökeres – világ. Az, amit már felnőtten nem a romantika, a képzelet, a fantázia adott meg, hanem nagyon is valóságos arcok, kezek, mozdulatok és gondolatok. A tudók, a túl- és átélők tudománya, miszerint szinte semmit sem tudunk. Az évek múlása pedig egyre világosabbá teszi, hogy az idő éppen úgy csorog ki az ember kezei közül, mint a víz! De talán tisztultabbak lesznek a nyomán az arcunk vonásai és tisztább lesz a kéz is – amivel dolgozni és imádkozni is lehet…

A szerző felvétele (2023)