“Verba volant, scripta manent” mondta a római köztársaság korának egyik legnagyobb beszédírója és szónoka, Marcus Tullius Cicero. A később Európa-szerte gyakran idézett mondat arra utal, hogy hogy az írásos dokumentumok tartósabbak és megbízhatóbbak, mint a szóbeli megállapodások, amelyek könnyen megváltozhatnak vagy elfelejthetők.

A kijelentés igazságtartalmát az elmúlt több mint kétezer évig senki sem vitatta, minden kétséget kizáróan az írás tudta hosszú-hosszú időre megőrizni a kommunikációs üzenetet.

Az írásbeliség első dokumentumait féltve őrizzük a mai napig. Ezekhez a hozzáférés sokáig nagy kiváltságot jelentett. Hatalmas könyvtárak tárolták a sokmillió könyvet, bennük az emberiség egyre gyarapodó tudását. Ahhoz, hogy hozzájussunk, el kellett zarándokolni a könyvtárba, kikeresni, esetleg kikölcsönözni az elolvasásra kiszemelt művet.

A szóbeliség és az írásbeliség kora után, a távközlés és a tömegkommunikáció megjelenésével megjelent a másodlagos szóbeliség, a technikai eszközök közbeiktatásával folyó kommunikáció. A „szó rögzítésére”, azaz hangfelvétel készítésére először Edison hozott létre eszközt, az 1877-ben feltalált fonográfot. Kezdetben hanglemezen, majd magnószalagokon tárolták a hanganyagokat. A Magyar Rádió szalagtára, majd a Magyar Televízió archívuma több tízezer órányi hang és képfelvételt tárolt – a könyvtáraknál is hatalmasabb légkondicionált termekben. Edison óta a hangrögzítés technológiája folyamatosan fejlődött, kezdetben analóg, majd digitális formában egyre több eszközzel lehetett hangot és képet, mozgóképet rögzíteni. Az informatika kora elhozta a digitális tárolás forradalmát.

A digitális tárolás az adatok hosszú távú megőrzésének folyamata digitális formátumban. A digitális tárolás előnyei közé tartozik a helymegtakarítás, a könnyű hozzáférés, a biztonságos tárolás és a környezetbarát megoldások. A digitális tárolás lehetővé teszi a dokumentumok könnyű keresését és megosztását, valamint a papírmentes irodai környezetet. A digitális tárolásnak számos formája létezik, beleértve a felhőalapú tárolást, a merevlemezeket, a memóriakártyákat, a szervereket és a hálózati adattárolókat. Ezek már a mindennapjaink részei.

McLuhan, a Gutenberg galaxis teoretikusának alapvető megállapítása, hogy a „médium maga az üzenet”, azaz a közeg befolyásolja az üzenetet. Tehát az írásbeliség sokban elkényelmesítette az embert – nem kell mindent megjegyezni, hiszen úgyis le van írva. Az informatika korában azonban már azt sem kell megjegyezni, hogy hová írták, jegyezték le az üzenetet, hisz a „Google úgyis megmondja”.

Várhelyi Csilla és Balázs Géza könyvbemutatója a budafoki Magdolna udvarban, 2023. december 2-én (kép: Manyszi)

Cicero tézisére a digitális tárolás forradalma cáfolt rá végképp. Ma már semmivel nem bonyolultabb digitálisan megőrizni a hangot, mint az írást. Ezzel pedig beléptünk a harmadlagos szóbeliség korába.

A harmadlagos szóbeliség egy olyan fogalom, amely a szóbeliség és az írásbeliség közötti határon helyezkedik el. A másodlagos szóbeliséghez hasonlóan, a harmadlagos szóbeliség is az új kommunikációs technológiák fejlődésével jelent meg. A másodlagos szóbeliség a hangtechnika feltalálásától kezdve térben és időben is jelentősen kiterjedtek a szóbeli kommunikáció lehetőségei. A harmadlagos szóbeliség azonban már a digitális korban jött létre, amikor az írott szöveg és a beszéd közötti határ elmosódni látszik. A harmadlagos szóbeliség a szöveges üzenetek, az e-mailek, a chat-ek, a közösségi média és a videóhívások új formáit foglalja magában. Az ilyen kommunikáció során a szöveges üzeneteket, a hangüzeneteket és a videókat egyaránt használják, és a kommunikáció során a szöveges és a szóbeli kommunikáció közötti határ elmosódik. Sőt, a szöveg- és beszédfelismerő szoftverek segítségével a beszéd könnyedén írott szöveggé, a leírt szöveg pedig emberi hangon megszólaló beszéddé alakítható. A chatGPT által generált szöveget képes akár bárki szájába adni a mesterséges intelligencia.

Az írásnak több ezer, a nyomtatásnak sok száz év kellett a tömeges elterjedéséhez, az informatikának ehhez elég volt néhány évtized. Balázs Géza, nyelvész, néprajzkutató, Az internet népe című könyv szerzője e néhány évtized alatt folyamatosan foglalkozik az informatikai világ kulturális és nyelvi befolyásainak dokumentálásával és elemzésével.

A nemrég megjelent kötete négy fő részre oszlik: netnyelvészet, netnyelv, netfolklór, netember. A könyv fejezetei alaposan elemzik a modern kommunikációs módokat, a nyelv változásait, az új média jelenségeit, az elmúlt években kialakult írásos kultúrákat, az sms- és internet alapú folklórt, a képi hagyományokat, a keveredést és a nyelvi evolúciót, valamint ezeknek a társadalmi és generációs következményeit, amelyek mindenkit érintenek.

A rendhagyó, összefoglaló mű elején útmutatót is ad az olvasáshoz a szerző. A kötetet úgy állította össze, hogy korunk digitális olvasásmódjával, alineárisan (előre-hátra lapozós) is jól olvasható és hasznos legyen. Ez a bátor szerkesztési mód bravúrosan sikerült. Bár lineárisan is elolvasható, de forgathatjuk úgy a könyvet, ahogyan egy internetes oldalon, a különböző linkekre, hivatkozásokra kattintva haladunk előre. Én azon vettem észre magam, hogy ugyanúgy be is „szippantott”, mint gyakorta a barangolás az interneten.

Az internet népe egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, olykor vitára késztet. A pendrive-ra bemutatott szómagyarító javaslatok (adatbatyu, dugomány, zsebmemória) megmosolyogtatnak, az emojival leírt kifejezések megfejtése elgondolkodtat (a Bárányok hallgatnak film címe ötletesen 4 emojival ábrázolható). A szöveg képekkel való leírása visszavezethet az írásbeliség kezdeteihez, a barlangrajzokhoz, az ősi képolvasáshoz. A szerző digitális olvasásról szóló megállapítása vitára késztet. Nem látom igazoltnak, hogy a papíron olvasottak befogadása könnyebb, mint a táblagépen olvasott. Ezzel a Z generáció tagjai – akik már a kezdetektől a monitoron vagy mobilon olvasáson szocializálódtak – lehet, hogy ennek épp az ellenkezőjét élik meg. Persze ez csak feltételezés, tudományos vizsgálat tudtommal egyiket sem igazolta még.

A legalább két évtizednyi kutató és elemző munkát maga mögött tudó szerző mindjárt az elején leszögezi: Akkor éri el célját, ha továbbgondolásra serkenti olvasóit, böngészőit. A könyv olvasása közben jutott eszembe, hogy Cicero gyakran idézett mondta napjainkra mennyire elveszítette igazságtartalmát. Úgy tűnik, hogy Balázs Géza elérte a célját… 😊

A szerző: Szayly József, PhD, a Milton Friedman Egyetem docense