Bár általában nem a nyelvtanóra szokta a diákokat lázba hozni, Széplaki Erzsébet osztályaiban mégis toplistás helye lett a nyelvtannak, a gyerekek pedig szinte kikövetelik, hogy házi feladatot kapjanak az általa írt tankönyvből. Mivel érte ezt el? Erről faggattuk a Magyartanárdíjat nyert pedagógust.

– Nem sokkal a rendszerváltás után, az 1990-ben alapított Apáczai Kiadó ügyvezetője, Esztergályos Jenő felkereste akkori munkahelyem, a Debreceni Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának vezetőit. Olyan pedagógusokat keresett, akik szívesen részt vennének alsó tagozatosoknak szóló helyesírási gyakorlófüzetek megírásában. Kiss Margit Sára kolléganőmmel vállalkoztunk arra, hogy másodikosoknak elkészítünk egy ilyen taneszközt, amely hatalmas sikert aratott. Néhány év múlva – éppen Kata lányom születésekor – újra megjelent az életemben Esztergályos Jenő. Ekkor az 5. évfolyamos Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv megírására kért fel. Azonnal igent mondtam, hiszen életem nagy álmát valósíthattam meg. Egyrészt szerintem a nyelvtantanításhoz a legjobb taneszköz a munkatankönyv, másrészt tanítóként és magyartanárként segíthettem az alsó és felső tagozat közötti átmenet megkönnyítésében. A mai napig vallom, hogy az ötödikesek még alsósként viselkednek és tanulnak az 5. évfolyamon. Nagy biztonságot jelent számukra, növeli az önbizalmukat, ha az új tankönyvükben eleinte az alsó tagozatban megszokott módszerekkel – például a játékosítás –, feladattípusokkal és utasításokkal találkoznak. Ez a munkatankönyv volt az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy a kiadó egyik legsikeresebb tankönyvírója lettem.

Mi a tankönyvírás szépsége, és mi a nehézsége?

– A tankönyvírás szépségei és nehézségei megegyeznek a tanítás szépségeivel és nehézségeivel. Minden pedagógust az vezérel, hogy a benne lévő tudást a maga személyiségével és módszereivel, valamint a megfelelő taneszközökkel átadja a tanítványainak. Ebben a folyamatban fontosnak tartom a partneri viszonyt. Tapasztalatból tudtam, hogy a diákjaim soha nem jöttek izgalomba a nyelvtanórától. Nemcsak tanítóként és magyartanárként, hanem tankönyvíróként is arra törekedtem, hogy tanulóim szeressék és tiszteljék az anyanyelvüket és az azzal foglalkozó tanítási órát. Igyekeztem felfedeztetni velük a magyar nyelv szépségét, játékosságát, képszerűségét. Nagyon sok játékos, humoros feladattal, nyelvi rejtvénnyel színesítettem a tanóráimat és a munkatankönyveimet. Az osztályaimban így vált toplistássá a nyelvtanóra.

Milyen elvárásokat, szempontokat kellett figyelembe vennie a tankönyvek megírása során?

A tananyagot, a megtanítandó fogalmakat a kerettanterv tartalmazza, tehát a tananyag adott. Ezeket tankönyvíróként nekem is figyelembe kell vennem. A meglátásom viszont az, hogy a tanulókkal csak annyi anyanyelvi ismeretet kellene megtanítani, amennyi elengedhetetlenül szükséges az anyanyelvi képességek fejlesztéséhez, az igényes köznyelv használatához, ahhoz, hogy megfelelően tudjanak kommunikálni a mindennapi életükben. Ugyanakkor a képességek fejlesztéséhez ismeretekre is szükség van. Vegyük például a helyesírást, amelyhez hozzátartozik a szabályismeret is. Mindenki számára közismert, hogy a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írjuk. Ezt a szabályt viszont csak az tudja alkalmazni, aki tisztában van a tulajdonnév fogalmával. A tanítási óráimon és a Műszaki Könyvkiadónál megjelenő taneszközeimben is szem előtt tartottam és tartom, hogy az élménypedagógia változatos módszereit alkalmazva, a differenciálási lehetőségeket maximálisan figyelembe véve fejlesszem a gyerekek anyanyelvi képességeit.

Egyes felmérések szerint a szövegértés egyre nagyobb problémát okoz a tanulóknak. Mi lehet ennek az oka, és hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

Az egyik alapvető probléma, hogy sok gyerek nem szeret olvasni. Az okokat elsősorban a következőkben látom: a gyermeknek rossz a beszédértése. Nem olvas folyamatosan, olvasástechnikai problémái vannak, például betűfelismerés, összeolvasás. A szétszórt figyelme miatt nem tud koncentrálni arra, amit olvas. Gyenge a memóriája, ezért elfelejti, hogy mit olvasott. Nem elegendő a szókincse, ennélfogva nem érti az olvasottakat. Nincs fantáziája, így nem tud belső képeket alkotni, „nem látja”, amit olvas. Ennek az oknak a megszüntetésében rengeteget segíthetnének a kisgyermekes szülők. Fontos lenne, hogy meséljenek a gyermekeiknek akár könyvből, akár a reneszánszát élő diavetítő segítségével. Tudom, hogy egyszerűbb és időtakarékosabb számukra a kicsit leültetni egy tévés mesecsatorna elé, vagy kezébe nyomni az okostelefont, tabletet, hagy nézze a rajzfilmeket. De ezektől a berendezésektől nem tud kérdezni a kicsi, ha valamit nem ért, nem tudja megbeszélni anyával, milyen meseszép a hercegnő, apa kezét sem tudja megszorítani, ha izgul. Nem fejlődik a kisgyermek fantáziája, mert a képernyőn mindent készen kap, nem bővül a szókincse, mert amit nem ért, az úgyis marad. És akkor még nem beszéltem arról, mennyi lehetőséget hagynak ki a szülők, hogy fejlesszék a kicsinyeik érzelmi intelligenciáját. Az iskolában pedig lassítani kell az olvasástanulás tempóján! A betűk megtanulása, felismerése és olvasás közbeni dekódolása nagyon nehéz a legtöbb elsősnek. Sok-sok gyakorlás kell hozzá. Ilyenkor alapozhatunk a gyerekek olvasás utáni vágyára. Tudomásul kell venni azt is, hogy az a kisdiák, aki még olvasási problémákkal küzd, nem tud a mondat, a szöveg értelmére figyelni. A hangos olvasás és a szövegértő képesség fejlesztése felső tagozaton is folytatódik, ezért írtam meg az 5–8. évfolyamos Szövegértést fejlesztő gyakorlatok című sorozatomat, amelyekben a mai diákok érdeklődésre számot tartó, érdekesebbnél érdekesebb, hosszabb és rövidebb szövegek találhatók hozzájuk kapcsolódó feladatsorokkal.

– Az emberek mindennapjait áthatják az algoritmusok. Gondoljunk csak a tea- vagy a kávékészítés, a mosogatás, az üzenetküldés algoritmusára. Nincs ez másképpen a tanítás és a tanulás folyamatában sem: betűtanítás és -tanulás, mondatelemzés, jegyzetkészítés, szövegalkotás stb. algoritmusára. Ez utóbbi példánál meg kell jegyeznem, hogy azért más algoritmus alapján írunk elbeszélő, leíró vagy érvelő fogalmazást. Az algoritmusok elsajátítása a diákok számára biztonságot, tervezhetőséget biztosít, sőt sikerélményt is nyújt.

– Több ezer tanítóval és magyartanárral tartok kapcsolatot: személyesen találkozunk az előadásaimon, a továbbképzéseimen, az e-mailes módszertani levelezőlistámon keresztül és a Facebookon létesült magyartanári csoportokban pedig írásban. Nagyon megtisztelő számomra, hogy sokan kérnek tőlem tanácsot, nemcsak oktatási, hanem nevelési problémáik megoldásában is. Tengernyi pozitív visszajelzést kapok a kollégáimtól. Csak néhány közülük: Szeretünk a könyveiddel dolgozni. Értékes, átlátható, emberi. Köszönjük! Szuper ebből tanítani! Könnyű belőle tanítani, a gyerekek imádják. Az ötödikeseim kikövetelik a házi feladatot, nagyon szeretik a munkatankönyv feladatait. Ezek az elismerések, főleg a gyerekeké, hatalmas erőt ad a munkám folytatásához.

A teljes interjú itt olvasható: https://kultura.hu/a-tanar-akitol-kikovetelik-a-gyerekek-a-hazit/?fbclid=IwAR17dN8LczIm9DSvFYwG2bmxD7DOzoLFyVwC-7JNiguSaK7Bld-depHK72g