Az egyesület 2023. november 11-én a CEU budapesti campusának előadótermeiben rendezte meg jubileumi konferenciáját. Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmat adott az előadóknak arra, hogy több tudományterület, művészeti ág Madáchra és drámai költeményére, Az ember tragédiájára vonatkozó új kutatási eredményeit, produktumait ismertessék meg a magyartanárokkal.

Arató László köszöntője után az egész napos program első részében két előadást és egy kerekasztal beszélgetést hallhatott a közönség. Nádasdy Ádám A nyegle és a dús: Madách Tragédiája a nyelvész szemével c. előadásában a mű újrafordításának szótani,  mondattani és verselési tanulságairól beszélt. Nádasdy Ádám a Magvető Kiadó felkérésére készítette el prózai fordítását, amit a mű gondolatgazdagsága miatt nehezebb volt megcsinálni, mint a Bánk bánt fordítani, illetve a Csongor és Tündét lábjegyzetelni. A Tragédia 1863-as, nyomtatott kritikai kiadását tekintette eredetinek. Az előadása címében kiemelt szavak szemantikai változáson mentek keresztül: nyegle ’szélhámos’, dús ’gazdag’, hasonlóan a fék ’kantár’, tömkeleg ’útvesztő’, észlel ’vizsgál’ szavakhoz (a tudós észleli a gyermekeket a falanszterben). Mondattani változás például a raghasználat a mellérendelő szószerkezetekben: „téged vezessen rózsás ifjúságod/örömhozó napsugár- és dalokhoz” (X. szín); „erő- s nagyságért nem kebledre hajlok (IV. szín)”. Ami a verselést illeti, a Tragédia többnyire drámai jambusokban íródott, de Madách nem olyan tehetséges költő, mint Arany, Vörösmarty, Tompa: sokszor elviszi a dikció, vagyis az időmértéket felülírja a hangsúly. Nádasdy Ádám frissen megjelent kötetének célja a Tragédia teljesebb megértésének támogatása, ezért az eredeti szöveget a bal, a mai magyar fordítást a jobb lapon párhuzamosan közli.

S. Varga Pál előadásában („Arasznyi lét, mi sietésre int” – Az idő szerepe Az ember tragédiájában) a kétszintes dráma időviszonyait mutatta be, kiemelve a végtelen és véges időszint kapcsolódási pontjait. Madách eleve végesnek tekinti a földi életet, hiszen az Úr mindkét fát Lucifernek adja. Az ember földi pályafutását – ahogy erre Waldapfel József rámutatott – Charles Fourier filozófus elképzelése nyomán alakította ki. A civilizáció kiépülése 5-6 ezer éve, a londoni színig tart, viszont nem telik el több tízezer év a hanyatlásig (a falanszterig). Fourier eszmerendszerében a cél a közboldogság, ami Madáchnál nem jöhet létre, mert a feltételek elfajulnak, és újabb feltételeket szülnek: a közboldogság eszköze a szabadság, aminek feltétele a testvériség, aminek feltétele a nagykorúság.

A végtelen és a véges idő egyik találkozási pontja az örök élet fája. Ádám rabja marad az örök életnek, hiszen piramist épít, ám ez csak dicsőséget hoz neki, boldogságot nem.  A másik érintkezést a lélek halhatatlanságának eszméje jelenti, amit Péter apostol ajánl fel Ádámnak, amire Kepler vágyakozik („Paránya a világnak, hogy lássad át a nagyszerű egészet?” X. szín), és ami a londoni színben valósul meg, mikor Ádám szellemszemekkel lát. S. Varga Pál gondolatait így összegezte: Ádámot nem Lucifer érvelése, hanem az idő győzi le, nem számolt ugyanis önmaga és az emberiség megöregedésével. Elveszti a küzdés értelmét, de nem kap metafizikai bizonyosságot. A két szint között csak Éva tud közvetíteni.

A délelőtti kerekasztal beszélgetés Az ember tragédiájának régi és új előadásairól folyt (moderátor: Hudáky Rita). Szinetár Miklós az 54 évvel ezelőtti tévéfilm célját hangsúlyozta. 1969-ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjeként ambicionálta jeles szerzők műveinek bemutatását, de ez ’hic et nunc’, akkor és ott érvényes, nem színházi előadás rendezése volt. Mensáros László játszotta Lucifert abban a felfogásban, hogy a társadalomnak mindig szüksége van egy ördögre. A konferencia témájával egyetértve (az idők változása) Szinetár azt is hangsúlyozta, hogy ő lelkes híve az átírásnak, ha az meggyőző. Ugyanakkor nincs üdvözítő út, a régi szöveget is lehet vállalni, pl. az iktelen igeragozás E/2. személyű ragját (amire Nádasdy is utalt előadásában): „”Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz” (III. szín).

Horgas Péter látványtervező 2010-ben Dömötör Andrással, 2011-ben Jordán Tamással dolgozott együtt a Tragédia színpadra állításában. A 2010-es előadás művészeti egyetemisták és fogyatékos gyerekek együttműködésében valósult meg, a kormányváltás előtt kétszer előadhatták. A 2011-es előadás patetikus színházavató volt, kifejezte reményeiket, hogy a szombathelyi színház törekvései politikai rendszertől függetlenül megvalósíthatók.

Székely Kriszta rendező és Szabó-Székely Ármin dramaturg a Katona József Színházban október 8-án bemutatott Embtrag előadásról beszélt. A darabot nem politikai, rendszerkritikai okokból, hanem a rendező személyes érdeklődése miatt vitték színre. Bár ők mindketten a fiatal generációhoz tartoznak, foglalkoztatja őket az öregedés és a klímakatasztrófa problémája. A próbafolyamat előtt megismerték a Nádasdy-féle verziót, ezt használták. Egyetértettek Nádasdyval, hogy „ez alapmű, amelyből kell egy darabot csinálni”. A mai közönség nem azt várja (ne azt várja), hogy a szöveg mind az ötezer sora elhangozzon drámai jambusokban. Székely Kriszta a Nóra átdolgozásakor is figyelembe vette, hogy középiskolások is megnézik a színdarabot, és akkor is szerette volna megmutatni, hogy a színház mindig értelmezés, és a színház mennyire játékos. A fiatalok, ha olvasnak, merjék azokat a motívumokat kiragadni, amelyek őket foglalkoztatják.

A konferencia második részét Eisemann György Eszmék és médiumok (Az ember tragédiája kanonizációjához) c. előadása nyitotta. Eisemann György abból az állításból indult ki, hogy a Tragédia sikerét a történelmi-filozófiai-eszmei mélység önmagában nem magyarázza, ehhez hozzájárult az is, ahogy a szöveg és esztétikuma bejárta a kanonizáció útját. Majd ennek az útnak az első két állomását részletezte, ahogy a kéziratból nyomtatott könyv, a könyvből színpadi mű született.  A Tragédia sikerét Arany Jánosnak köszönhetjük, de nem csak azért, mert harmadik olvasáskor már ceruzával a kezében javította és dicsérte, hanem azért is, mert a nyomdai íveket felolvasta a Kisfaludy Társaságban, és a tagok az akkor titkolt szerző művét Arany hangján ismerték meg. Arany felerősítette az élőbeszéd, az anyanyelv hangját, ezáltal két szövegváltozat jött létre. A mű politikai-teológiai kontextusban vált ismertté: a szabadságharc után tiltották a felolvasásokat, Arany mint prédikátor szólaltatta meg az „apokrif iratot”: „Dicsőség a magasban Istenünknek!” Ezzel szemben az 1862-ben megjelent nyomtatott kiadvány csalódást keltett az olvasókban, viszont önkéntelenül is előkészítette Paulay Ede 1883-as rendezését a Nemzeti Színházban. A színmű tapasztalata megújította a nyomtatott mű olvasását, továbbá elindította a feldolgozásokat (tévéjáték, opera, rajzfilm).

Sipos Balázs kötetlen előadása a világvége témát dolgozta fel (A Történelem vége történelmi vége (Aufhebung, Tragédia, ökocídium)). Az előadó az égi-földi időviszonyokra és Éva szerepére reflektálva megjegyezte, hogy a Tragédia olvasásakor ki kell jelölni a mindenkori jelen időpillanatot, ami Madáchnál a londoni szín, a Rákosi-korszakban a falanszter volt. Ma más távlatból, az ökológiai katasztrófa pillanatában olvassuk a művet. A Tragédia frivol módon olvasható egy házasság elodázásaként, amikor is a férfi elkezd kalandozni a történelemfilozófa tengerén. Sipos Balázs a Tragédia kanonizációs útjára reflektálva  hozzátette, hogy a teljes szöveg 2018-ig nem hangzott el színpadon. A mű történelemszemléletére vonatkozóan megállapította, hogy ma sem tudunk kikerülni a 19. sz-i hegeli és marxista értelmezés alól, a történelem azonban nem ér véget a szocializmus bukásával. Az ember tragédiája eurocentrikus és genderelt mű, hiszen a mi, zsidó-keresztény kultúránkban született, és csak Ádám éli meg a történelmet. Éva nem történeti létező, hanem természeti tényező, a poszthumán tapasztalatot képviseli. Mi a feladatunk az Eszkimó színben (után)? Feltárni a planetáris emlékezetet.

Ezután Rétfalvi P. Zsófia Tankönyvi narratívák a Madách-házasságról és Az ember tragédiája c. előadása következett. A kiindulást az előadó számára Madách és Fráter Erzsébet jellemrajza adja, amely egyrészt rávilágít a tankönyvi állítások problematikusságára, másrészt bemutatja, milyen alapdokumentumokon nyugszanak ezen állítások. Madách zárkózott, tartózkodó jellemét, sőt embergyűlöletét Bérczy Károly emlékbeszédének, valamint Palágyi Menyhért Madách-életrajzának köszönhetjük, viszont Madách unokaöccse, id. Balogh Károly és Kecskeméthy Aurél újságíró szerint jó humorú, eredeti egyéniség volt. Fráter Erzsébet vidám, kacér, szenvedélyes jellemzését szintén Palágyi életrajzának köszönhetjük, aki felhasználta Madách Szontag Pálnak írott levelét és Fráter Erzsébet leveleit is, de bizonyíthatóan konfabulál. Rétfalvi felhívta a figyelmet arra, hogy a tanítás során is érdemes kritikusan kezelni az állításokat, mert Madách fent idézett jellemét Az ember tragédiájának sikere alakította ki (szerző és mű „egybeesése”), Fráter Erzsébet tragikai természete pedig a válás felől visszaolvasva konstruálódott.

Varga Zoltán filmtörténész előadása a Tragédia jövőképéhez kapcsolódott („…elfogy a sajt és éhen veszünk.” Sötét jövőképek Jankovics Marcell Madách-adaptációjában, Az ember tragédiája című rajzfilmben). Jankovics Marcell is ambicionálta értékes magyar művek feldolgozását, ugyanakkor szintetizálni akarta az őt foglalkoztató kérdéseket (álom, átváltozás, a sors mint küzdés). 1988-2011-ig készült rajzfilmjében ábrázolta a jelent, amikor a londoni szín haláltáncát kiterjesztette a 20-21. századra. A falanszter szín 1991-ben készült, képregényszerű világában a kései kelet-európai szocializmusra és a kínai kommunizmusra ismerhetünk. Három utópiából tartalmaz átvételeket: Orwell 1984, Huxley Szép új világ, Szathmári Sándor Kazohinia. A társadalmi disztópiát ökológiai disztópia kíséri (a nap kihűl, növények nem teremnek, elfogy az élelem). Az adaptáció az űr színnel kezdődött, ebben Jankovics a korabeli sci-fit parodizálja (2001: Űrodüsszeia (1968). Csillagok háborúja (1977). Az eszkimó szín Robert Altman Quintet (1979) című filmjének jeges apokalipszisét idézi.

A négy előadás után ismét kerekasztal-beszélgetés következett: Arató László Závada Pált és Márton Lászlót kérdezte a székesfehérvári színház 2021-es bemutatójáról. Az ember tragédiája 2.0 előadás négy kortárs író – a megjelenteken kívül Darvasi László és Tasnádi István – alkotása, akik olyan értelemben folytatták az eredeti művet, hogy 20-21. századi nézőpontból gondolták végig a madáchi kérdéseket. Závada drámája részben pótolja a magyar történelmi színt, tudniillik az 1930-as évek Nagyváradán játszódik. Márton László hőse azért lett Picasso, mert Horváth Csaba rendező, aki képekben gondolkodik, kifejezetten ezt kérte tőle.

A délutáni ülésszak párhuzamos műhelyszemináriumokkal zárult. A konferencia Az ember tragédiájának kiegyensúlyozott megközelítéseit kínálta a magyartanárok számára a nyelvészet, az irodalomtudomány, a színház- és filmművészet területéről.