Balázs Géza parafrázisa Hamvas Béla: A bor filozófiája című esszéje kapcsán (Három részlet)

Elhangzott a 2023. november 6-i keszthelyi „A házi készítésű gyümölcspárlat kultúrája és értelmezése a Balaton vidékén…” című konferencián.

Van azután a puritán ember, aki a bornál jobban semmit se gyűlöl, illetve és valójában a bornál jobban semmitől sem fél. A puritán maga az absztrakt ember. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt, alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, ennek hozzá ecetben savanyított paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg szekszárdit, meg lehetne menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná bírni. (28) Ha a puritánt rá tudnánk venni, egy igyon körtepálinkát és mellé egyen egy falat pasztrámis sonkát, vagy kóstolja meg a muskotályos szőlőpálinkát pácolt libamájjal, esetleg egy birspálinkát érlelt báránygerinccel, szilvapálinkát szarvaspástétommal vagy cigánymeggypálinkát füstölt szürkemarhahátszínnel, hát, akkor nyilvánvalóan kitérne a puritánságból, de ilyenre egy puritánt rávenni lehetetlenség. (…)

Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van borország és van pálinkaország. Eszerint van bornép és van pálinkanép. A bornépek geniálisak; a pálinkanépek, ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, franciák és a magyarok. Ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett világtörténeti becsvágyaik; nem vették fejükbe, hogy a többi népeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótól megóvja őket. (47)   Csakhogy a pálinkanépek is kétfélék. Vannak a gabonából, rizsből, krumpliból, cukornádból, datolyából, kaktuszból, szőlő- és pálmabor lepárlásából készült párlatokat készítők. És vannak a gyümölcspálinkát készítők. A gyümölcspálinka, mint említettem az Édenkertből való. A gyümölcspálinka szemben minden más pálinkafajtával, spirituális ital. A gyümölcspálinkát ivó ember hasonlít legjobban a borivóra; de mivel a gyümölcspálinka az édenkerti gyümölcs párlata, esszenciája, állíthatjuk, hogy a jó minőségű gyümölcspálinka spirituálisan a bor előtt áll. (…)

A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség. (81) A pálinkás ember nem egyféle. A gyümölcspálinkás is múzsai ember. Napjainkban aki a pálinka szót hallja, arca fölvidul, szemében az itóka fénye csillan, fülében hallja az ital csordulását, a koccintást, nyelve hegyén érzi az aromát, torkán és nyelőcsövén a végigfutó édes vagy szúrós tüzes vizet. Aki iszik egy pohárkával, könnyebben beszél, persze olyan is akad, aki ilyenkor tud igazán hallgatni, magával társalogni. Hunyady Sándor meséli Krúdy Gyuláról, aki az Erdélyi borozóban ült egy éjszaka. Az asztalán egy pohár dupla diópálinka volt. Hányadik már a pohár? kérdezte tőle. A huszadik, felelte Krúdy mély gordonkahangján. A huszadik? Ejnye, aztán hogy érzed magad tőle, édes Gyulám? Mint egy diófa! mondta a Krúdy csöndes mélabúval. És letámasztotta állát az öklére. Szép, ezüst fejét egy kicsit mindig oldalt tartotta. Csakugyan olyan méltóságos és hallgatag volt, mint egy lombos diófa.