A nemzetközi és magyar írástörténetben, írásjeltörténetben páratlan munka született magyar
nyelven 2006-ban. A könyv az emotikonokról, vagyis az internetes és sms-es
kommunikációban az elmúlt évtizedben fölbukkant érzelemkifejező ikonokról (smiley ~
szmájli; érzelemjel, mosolyikon, mosolyszimbólum stb.) szól. Eleinte nyilván gyermeki
tréfának gondolhattuk, ha mondat közben vagy végén fölbukkant ez 🙂 vagy még inkább, még
jobban hangsúlyozva ez :))) Ez a mosolyikon valódi írásjelekből áll: kettőspontból és
zárójelből, és érdekessége, ha 90 fokkal balra fordítjuk, akkor fenn van a két pont és alatta a
zárójel, amely valójában a szemet és a mosolygó arcot formázza. Sőt lehetünk még
kifejezőbbek az írásjelekkel, az orrot is belerajzolhatjuk 🙂
Ez az emotikon egyértelműen a mosoly ikonikus (képszerű) jele. Ugyancsak ilyen emotikon a
fordítottja, a „szomorújel” 🙁 Vannak azután bonyolultabb ikonikus formák, ilyen pl. a
virágszál figuratív ábrája (ami még ikon, mert felismerhető): @–}– Ha talpára állítjuk,
valóban virágszál! Vagy a tűzhányó (Fudzsi): /*\ Ezt már forgatni sem kell, látjuk, hogy
tűzhányó. Vagy a kiscica (ezt sem kell elforgatni): öQ És lehetséges emotikonokkal
szimbolikus (nyelvi) üzeneteket is hordozni, ez azonban ritkább, mert kész rejtvény (ezek a
vizuális szimbólumok). Ahogy a technika fejlődött, az említett emotikonok elkezdtek
mozogni, átalakulni, s létrejött a dinamikus emotikon vagy animatikon (teljességgel a mi, a
magyar szakirodalomban született elnevezéseink). A dinamikus emotikonok nem csupán
kettőspont-kötőjel-zárójel karakterekből építkeznek, hanem színes mozgóképekből (gif- vagy
png-formátumú képfájl). Ezek is leginkább arcokat mutatnak, de lehetnek pl. állatfigurák is.
A jelenség páratlan szemiotikai érdekessége az, hogy az általunk gyakorolt, legfejlettebbnek
gondolt alfabetikus írás ezekkel a jelekkel visszatér az írásfejlődés kezdetéhez, a hieroglif
íráshoz. Ugyanis a hieroglifa tekinthető piktogramos (azonosítható képet tükröző)
szimbólumnak. A másik érdekessége az, hogy a mi írásrendszerünk alakulásakor egyszer már
fölmerült ilyen formák felvétele. Tulajdonképpen egyfajta emotikonnak tekinthető a „kiáltó
jel” (!), a begörbüléssel is kétkedő kérdőjel (?) vagy a megszakadást mutató három pont (…).
Sőt talán az i sem véletlenül olyan keskeny. Íróink-költőink próbálkoztak az alfabetikus
írásmód törvényeinek feszegetésével, lényegében ikonikus kiterjesztéssel, amikor elkezdték
halmozni a betűket (kukorikúúú) vagy az írásjeleket (!!!). Volt arra is törekvés, hogy az
alfabetikus írásrendszerbe további szupraszegmentális jeleket vigyenek be, amelyek mutatnák
az élőszó sokszínűségét (halk-hangos, gyors-lassú). De ez nem történt meg. Máig.
Amit eleink elmulasztottak, azt most a másodlagos írásbeliség (ez is a mi meghatározásunk),
azaz az informatikai eszközökön terjedő sajátos, beszédközeli írásmód spontán módon, a
folklór törvényszerűségeihez igazodva bevezeti, elterjeszti, sőt, az elsődleges írásbeliségbe
(nálunk: akadémiai helyesírás) is átviszi. Ma persze még nincsenek a magyar helyesírásban
emotikonok, de én nem zárom ki a lehetőséget, hogy egyszer lesznek…
Addig is ismerkedjünk meg velük tudományosan. Ahogy már említettem, az emotikonokról a
világon egyedülálló munka született Bódi Zoltán és Veszelszki Ágnes tollából. A szerzők
bevezetőjükben bemutatják az emotikonokat és az emotikonok kívüli metakommunikatív
írásjeleket. Majd következik a statikus emotikonok kérdőíves vizsgálatának közreadása (Bódi
Zoltán). Kutatásában ezek az emotikonok a következők jelzésére alkalmasak: indulat,
boldogság, türelmetlenség, elégedetlenség, vidámság, szomorúság, gúny. A dinamikus
emotikonok képi jellemzőinek bemutatása után (Veszelszki Ágnes) tematikai és funkcionális
csoportosítást ad: érzelmek, általános cselekedetek, szexualitás-erotika, agresszió, humor,
kapcsolattartás és ünnepek, figurák, írásjelek. A kötethez előfordulási gyakoriságot mutató
emotikonszótár és a dinamikus emotikonok négyoldalas színes animált sorozata járul. Aki

pedig mozgásában akarja megcsodálni ezeket a kis „filmeket”, a kötethez mellékelt CD-n is
megtalálja őket.
Nehéz úgy írni a kötetről, hogy ne hasson dicsekvésnek. A páratlan munka voltaképpen egy új
kifejezési-árnyalási mód fölfedezése és leírása. Ha túlozni akarnék: egy régi kommunikációs
forma új közegben való felbukkanásának dokumentálása. Szerzőinek olyan élmény, mintha
egy új nyelvet/kommunikációs módot fedeztek volna föl, valahol az Amazonas vidékén vagy
az internet galaxisában. Nekem pedig dupla élmény. Egyrészt, mert két éves kemény
munkával elértem, hogy antropológusként írjuk le, adjunk nevet ennek a jelenségnek,
másrészt pedig azért, mert mindketten a tanítványaim. (Bódi Zoltán–Veszelszki Ágnes:
Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban. Magyar Szemiotikai
Társaság, Budapest, 2006. 142 oldal + CD melléklet.)

Balázs Géza