Néhány éve még ilyen „rigmust” küldött be valaki az anyanyelvi lap szerkesztőségébe Milyen lesz a
jövő magyar nyelve címmel: „Internetes – rettenetes”. Sajátos magyar ejtésmódja is kialakult a
hálónak: „internettes”. Az is figyelemre méltó, hogy miként formálódik a világhálóval kapcsolatos
szókincs. Folyamatosan vált a nagybetűs Internet kisbetűssé (internet), a világháló hálóvá rövidül.
Gépez, netez, fölmegy (!) a netre, fölnő a netnemzedék, amely e-mailt (drótpostát, fénypostát,
villámpostát, villanypostát? stb.) küldözget, de még inkább csetel; e-irodalmon, e-közösségben
szocializálódik, és e-nyelvet (sms-nyelvet, internetszlenget) használ.
Bódi Zoltán az internet nyelvészeti leírására vállalkozik. A nemzetközi szakirodalomban David Crystal
Language and Internet (2001) című könyve tekinthető úttörőnek. Az új nyelvészeti kutatási terület
természetesen merít a kommunikációelmélet, a szociolingvisztika módszertanából, bizonyos
tekintetben kapcsolódik egy újfajta nyelvműveléshez (a szót magát nem használja a szerző), de
föltétlenül az új, formálódó magyar nyelvstratégia áramlatába illeszkedik. A szerző, mint a könyvét
bemutató újságcikkekből tudható, a kutatási területét netnyelvészetnek, önmagát pedig
netnyelvésznek nevezi. Egyébként ehhez minden oka és joga megvan, hiszen a hazai nyelvészek közül
talán legelsőnek ismerte fel a hálónak a nyelvhasználatra gyakorolt hatását. Az irodalomjegyzékből
tudható, hogy a cybernyelvről már 1997-ben megjelent írása, de egy másik könyvből (Szilágyi 2005)
azt is megtudhatjuk, hogy a Magyar Rádió első számítástechnikai műsorának, az 1995-ben indult
Modem időknek is kezdetektől állandó munkatársa. A műsor 10. születésnapjára kibocsátott
kötetben pedig az Infoszótár című rész kidolgozója (Szilágyi 2005). A netnyelvi kommunikációt segíti a
jelen kötetben is olvasható glosszárium olyan fontos magyarításokkal, mint például böngészés*,
csatolmány, csevegőfórum, emil, görgetősáv, honlap, szemétlevél, ugrópont stb.
Az internet világa új kutatási, megközelítési és gondolkodásmódot követel meg. A leglényegesebb
talán az, hogy egy új nyelvi világ, kommunikációs létmód van kibontakozóban, a beszédet, az írást, a
másodlagos szóbeliséget követő úgynevezett másodlagos írásbeliség. Bódi Zoltán erre az írott beszélt
nyelv terminust használja, és be is mutatja ennek a sajátos közlésmódnak a legfontosabb jellemzőit
(például korrekcióhiány, kommunikációs hiány, sűrített jelentéstartalmú betűszók, rövidítések,
fonetikus írásmód, smiley-k vagy mosolyszimbólumok, egyéb kiemelések).
Az új kommunikációs létmódot új beszéltnyelviségnek, írott beszédnek, (egyik műfaját)
levélbeszédnek is nevezhetnénk. A terminust tovább pontosítva: másodlagos írásbeliség, virtuális
írásbeliség. És nem állunk távol attól, hogy a beszéd-írás átmenetek nyelvtechnológiai újításai
kapcsán – beszéd elektronikus lejegyzése, írás gépi felolvasása – harmadik szóbeliségről és harmadik
írásbeliségről is beszéljünk.
Az internet egyaránt ad lehetőséget tömeg- és magánkommunikációra. Ez utóbbi hozzátoldás
részben ellentétben van a szerző állításával. Tény azonban, hogy a magán elektronikus levél aligha
tekinthető tömegkommunikációnak; attól, hogy elteszik, rögzítik (archiválják), és esetleg
rendszergazdák és mások belenézegethetnek, ez még magánkommunikáció, amelyet a levéltitok véd.
A hagyományos leveleket is olykor ellopták, illetéktelenek fölbontották, visszaragasztották, ettől még
nem váltak tömegkommunikációvá. Az azonban föltétlenül igaz, hogy az új kommunikációs térben új
műfajok (talán helyesebb lenne itt pontosítani: médiumok, szövegtípusok) jöttek létre. A szerző
felosztásában: honlap (weboldal, webhely), levelezőlista, vitafórum, csevegőfórum, e-mail. Egészen
biztos, hogy ezeknek a médiumoknak a további árnyalására, elemzésére is szükség lesz.
Bódi Zoltán könyvének nagyobbik része foglalkozik az interneten végezhető (online)
szociolingvisztikai fölmérésekkel, ezek módszertanával. Számba vesz minden körülményt
(érvényesség, megbízhatóság, valódiság, az internethasználó státusa), majd két időszakban végzett
internetes kérdőíves vizsgálatának eredményeit mutatja be. Megtudhatjuk, hogy válaszadóinak 57%-
a „diplomás beosztásban dolgozik” (vagy egyetemista, középiskolás). A szerző a bevezetőben jelzi,
hogy statisztikai adatai egy adott időpillanatra vonatkoznak, az internet használatának rohamos
terjedése rövid idő alatt „felülírja” a korábbi adatokat. Abban nyilvánvalóan sokan egyetértünk, hogy
az internet használata az értelmiség és az intézmények, hivatalok világa felől indulva ért el egyre
szélesebb rétegeket. Kezdetben az iskolában ismerkedtek a tanulók az internettel, ma persze már
ennek ismeretében érkeznek az iskolába. Csökken a digitális analfabetizmus, a digitális szakadék*,
ennek hatása a családokra, de még az otthonok berendezésére is kiterjed (a számítógép helyének, a
képernyő szerepének megváltozása), vagyis a számítástechnika a mindennapi világ, műveltség
részévé válik. Új kutatási lehetőséget kínál az a jelenség, hogy a még írni-olvasni sem tudó gyerekek
már használni tudják az okostelefont (és minden más kütyüt), valamint az internetet, ennek kapcsán
kialakul egy írásbeliség előtti (alatti?, melletti?) írástudásuk.
Érdemes visszapillantani az internetelérés, internethasználat térbeli terjedésére. Egy nemzedéken
futott végig az internet evolúciója és penetrációja. Kezdve a borzalmas minőséget produkáló,
„betárcsázós” telefonos internettel*, folytatva az itt-ott véletlenszerűen elérhető hot-spotok,
teleházak* nyújtotta internetezési lehetőségekkel, eljutva a szabad (eleinte költségtérítéses, ma már
szinte mindenütt ingyenes), alapszolgáltatásnak tekinthető „wifizési” lehetőségig, az egyre több
ügyintézési lehetőséget magában foglaló eMagyarország (digitális jólét) programig. Talán egy
évtizedes népszerűség jutott az internetkávézóknak. Ma már természetes, hogy minden
intézményben, szállodában, vendéglátóhelyen, sőt családnál saját, mások számára engedéllyel
használható wifi található, de szabad (free) eléréssel „wifisítve” van például a zamárdi négy
kilométeres Balaton-part is.
Bódi Zoltán előbb a szokásos internetes kérdésekre keresi a választ (mire használják, tematikus
orientáció), majd következnek a mélyebb nyelvészeti tartalmak: (bevallás alapján) nyelvjárási elemek
az interneten, a magán-e-mailek nyelvi színvonalával kapcsolatos elégedettség, a helyesírás és a stílus
megítélése, idegen nyelvi elemek megítélése. Az adatok szinte minden esetben nagyon szóródnak, és
nyilván egy újabb kutatásban változást is tapasztalhatnánk. Valójában nehéz konkrét nyelvművelői-
nyelvstratégiai következtetést levonni. Az interneten tapasztalható (jellemzően angol) idegen nyelvi
dominanciáról mi a véleménye? kérdésre adott válaszokból: 47%-ot nem zavar, 16%-a direkt élvezi,
14% félti a magyar nyelvet, 9% nem tud eléggé angolul (akkor őt talán mégis zavarja), 6% szerint
nehezíti a kommunikációt, 4%-ot kifejezetten zavar, 2-2% nem vette észre, illetve szerinte ez a
nyelvészek dolga. A konklúzió talán az lehetne, hogy a felmérés válaszadóinak 63%-a (a szerző szerint
jelentős többsége) elfogadó attitűdöt mutat az interneten előforduló angol nyelvi dominancia iránt, a
kisebbség pedig némiként elutasító. A válaszok értelmezése több okból bizonytalan. 1. A szerző által
megadott válaszlehetőségek bizonyos fokig torzítják a képet; 2. az internethasználat sokfélesége
(csak levélíró, csak magyar/angol/német/spanyol stb. oldalakat látogató, csak információszerző)
jelentősen befolyásolja a képet.
Bódi Zoltán következtetései fontosak. Az Internet és a nyelvstratégia című fejezetben összegyűjti
azokat a szempontokat, amelyek szerint feladatunk nyelvészetileg is kutatni a hálót, és
következtetéseket levonni, valamint – ha szükséges – ajánlásokat tenni a háló kommunikációs
lehetőségeivel, magyar nyelvhasználatával kapcsolatban. Konkrétan:
a) az informatikai
kommunikáció pontos megismerése és nyelvi leírása,
b) a felhasználók, a fejlesztők, az
információtechnológiai ipar, a kereskedelem és a tudomány közötti sikeres kommunikáció biztosítása,
c) az új ismeretek befogadásának segítése,
d) nyelvi technológiai fejlesztések, nyelvi
mérnökök képzése.
A színterek pedig: a) internet, b) oktatás, c) szótárak, adatbázisok, d) sajtó, e)
honosító, fejlesztő központok, f) nyelvészeti kutatások (241). Ez lenne a Bódi Zoltán által kiformált
netnyelvészet nyelvstratégiája!
(Bódi Zoltán: A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban.
Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. 280 oldal.)
Nincs hozzászólás!