Február 2.: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van, melyet a keleti liturgia a találkozás ünnepének nevez. A bibliai történet szerint szülei a kisded Jézust elviszik a jeruzsálemi templomba, ahol összeér az Ó- az Újszövetséggel Simeon és Hanna prófétaasszony személyében, ugyanis a két öreg felismeri a kisdedben a megígért messiást, és tanúságot tesz róla.

A gyertyák megszentelése a népünk vallásosságában is igen fontos szerepet játszik. Biztató, reményt adó jel, Isten kegyelmének fénylő jelenléte. A régiségben szokás volt ilyenkor a kismamákat és babájukat a Szűzanya oltalmába ajánlva megáldani, és szentelt gyertyát adni a kezükbe, épp úgy ahogy a betegek, haldoklók kezébe is. Segítségül hívni Gyertyaszentelő Boldogasszonyt, hogy nyújtson védelmet a természet romboló erőitől, különösen is védje meg a házat, annak minden lakóját, gazdaságát a villámcsapástól és minden más természeti csapástól, oltalmazzon minden veszedelemtől. Ez a gyertya emberi természetünket idézi meg. A szentelés nyomán az isteni Fény, a kegyelem kiárad, eltölt bennünket is. Erre utal az ünnep magyar elnevezése, a Gyertyaszentelő Boldogasszony is. A ma megszentelt gyertya fényében Krisztussal, a Világ Világosságával találkozunk. Mária oltalmában tapasztalhatjuk meg igazán az Ő anyai szeretetét, mellyel minden fény forrásához, Krisztushoz vezet…

Kép: Giotto – Jézus bemutatása a templomban (Scrovegni kápolna, 1304-1306, Pádua)