Nádasdy Ádám figyelt föl arra, hogy a be- igekötő új funkciói között felbukkan vagy megerősödik a szubmerzív, azaz a cselekvésben való elmélyülést, illetve egy eltérő tudatállapotba való kerülést (abban való elmerülést) jelentő funkció. Mintha csak valamiféle nagy társadalmi szükséglet lenne a tudatállapot-váltás, szélsőségesebb esetben a transzba esés. Alappéldája a berévül: teljes révületbe esik. Korábban elegendő volt azt mondani: a sámán révül. Ma: berévül. A tudatállapot kérdése nyilván ennek a példának a kapcsán merült fel. Egyes új példák is beilleszthetők ebbe a jelentéskörbe: bealszik, behisztizik, beszomorkodik, beaggódik, becsajozik, beszigorít, bekeményít. Bár meglehet, hogy csak egyszerű túlzásról, nagyotmondásról van szó, hiszen folyamatosan szeretünk túlozni, fokozni, de az is lehet, hogy egy mélyebb, a már említett tudatállapot-váltásra utalnak ezek a jelentések. Sigmund Freud jó előre jelezte, hogy korunkban az egész világ kissé neurotikus. Carl Gustav Jung is megerősíti: „Napjaink ún. neurotikus betegei között nem kevés az olyan, aki régebben nem lett volna neurotikus. Ha olyan időben éltek volna, amikor az embert a mítosz még összekötötte az ősök világával, az átélt és nem csupán kívülről látott természettel, akkor elkerülhették volna a meghasonlást önmagukkal” – írja Jung az Emlékeim című könyvében. S azóta nemhogy csökkent volna a neurotikusság, hanem éppen ellenkezőleg: fokozódott. Már továbbléptünk, az összetettebb pszichikus, lelki problémák korába. S ennek a pszichikai zűrzavarnak lehet nyelvi tükre az eltérő tudatállapotba való kerülést mutató, azt kifejezni kívánó be- igekötős igéink szaporodása.

Folytatása itt: https://helyorseg.ma/rovat/szempont/dr-balazs-geza-a-be-igekoto-mint-a-modosult-tudatallapot-jeloloje