Egy pohár víz tudomására hozni

az istenségek elvét. Okokat

elnyűni értelemmé, hogy ami

megtörténik a valóságon kívül,

ne riasszon, se farkasokat, el.

Ritmustalan a szél, ez ilyen évszak,

ez ilyen ember, akin keresztülfú,

ez ilyen szél. Vajha nem rögtönöznénk

érzékleteket! Bálványostul dőlne

a tér egy másik tér eszméletébe.

A szájra nem vett nevek ideje.

Magához mását közelebb imádja

az élő, de jönnek a holtak is,

de életet hoznak. Kórus felel

egy szál csöndre. Megillet fényt a fény.

Aztán a rozsda tűrt alkalmai.

Szentület közeiben az anyag.

Ahogy a tenger a romolhatatlant

ránk bízza, mint a hitet. Üveg vérzik,

ha seb tekint tükörbe. Üveg gyógyul.

Hallod a bárány esti énekét?

Elrökönyödnek ördögök a jótól

másféle jóhoz. Csak a mind igaz,

befejeződés fokozatait

nem hamisítja, ha új élet sír fel.