Nyelv és világ

• milyen mértékben adekvát a nyelv által létrehozott világ azzal, amely nem áll kapcsolatban vele, hanem annak határain kívül létezik. (6)
• Illúzió azt feltételezni, hogy lehetséges egy ideális nyelv, mely a valóság kifejezésének optimális mechanizmusa lehet. (7)
• Létünk a nyelv közegében zajlik… A nyelvvel való közdelem éppoly ősi, mint maga a nyelv. (157)
• az információátadás céljával zajló beszéd egyáltalán nem fedi le a nyelvhasználat terének egészét… (181)
Megismerés, jelentés, tulajdonnév
• A jelentés mint egyik nyelvről a másikra történő fordítás határozható meg… (13)
• a megismerés útja a konkréttól és individuálistól az absztrakthoz és általánoshoz tart (45)
• Az emberi természet talán a legélesebben a tulajdonnevek használatában és a személyiség individualitásának, egyediségének ehhez kapcsolódó rögzülésében nyilvánul meg… A tulajdonnevek hozzák létre azt a feszültséget individuális és általános között, amely az emberi tudat alapját képezi. (46—47)
• a névadás kozmosszá rendezi a káoszt (161)

Jurij Lotman emlékműve az észtországi Tartu Egyetemének közelében (kép: Balázs Géza)

Álom

• az álom nyelve eredendően „egyetlen ember nyelve” (202)
• az álom egyik sajátossága, hogy a beszélés kategóriái átkerülnek a látás területére. (52)
• Az álom – szemiotikai ablak (196)
• Az álom területe a beszéd fejlődése által háttérbe szorult és egyre primitívebbé vált. A gondolkodás egyes szféráinak fejlődése és dinamikája elkerülhetetlen regresszióhoz vezet azokon a területeken, melyek vezető szerepük átadására kényszerülnek. Így idézte elő az írásbeliség kibontakozása a szóbeliség leépülését… (197)

Művészetek nyelve
• A huszadik század végén tanúi vagyunk annak, amint a művészet nyelveit (elsősorban a költészetét és a filmét) háttérbe szorítják a technikai fejlődés szolgálatában álló nyelvek. (199)
• A művészet fenoménjéből két ellentétes tendenciát emelhetünk ki: a már ismert elismétlésére, illetve valami teljesen új létrehozására irányuló törekvést. (214)
(Pannonica, 2001)