Indítsuk a napot egy „korszerűtlenséggel”: Gyergyóremetén, a kicsibükki búcsúban hallottam ezt az éneket: „Tej és méz a szánkból anyai neved, / Tiszta szívet szeret szerető szíved, / Fogadd magadnak szívünköt, / neked ajánljuk lelkünköt…” A régiek hite szerint a létezés teljességét valódi tartalommal, értelemmel a szív, csak a szív töltheti meg. Abból ered, onnan indul minden, ami valóságos – s ami nem, az csupán keret. Nézd csak– a régiek pontosan tudták, hogy a szívből árad ki minden erő – mint a magvak…