Fölkelt a Nap és hittük és láttuk benne a Kisasszony angyali mosolyát.
Elcsángált szavakra figyeltem félve, tömött, csíkos tarisznya mellé ülve a fűbe
és könny volt és csoda az asszonyok szemén, és zúgott a hajnali harangszó.
Volt, aki a fülét a kripta vasajtajára téve, fürkészte az onnan szűrődő imát,
mert velünk imádkoznak, ők is ott a mélyben, túl életen, időn, koporsókon át
és a harang csak zúg, most is időtlenül, Kisasszonykor az elcsángált szavak hajnalán…
Kép: Saját felvétel; 1988. szeptemben 8-a, Máriaradna.
Nincs hozzászólás!