Azon gondolkoztam, hogyan is mondjam el nekik, hogy a tegnapi beszélgetés, azzal a moldvai asszonnyal több volt, mint nyelvi kuriózum. Benne az a kitétel, hogy „Jüttem vala lábon, mett nem még volt parám.” Konkrétan azt jelenti, hogy a vonatjegy árának híján, ez az asszony jó száz kilométert gyalogolt (át a Keleti-Kárpátok erdővel borított hágóján) egy olyan strandpapucsban, amit a buszban ülők már évekkel ezelőtt régen kidobtak volna. „Így es menek, – megsegét jó Márjecska…”