N.: Ez a tüszőzés ez honnan jön? Bocsánat, nem kötekedni akarok csak életemben nem hallottam, hogy bárki is így hívná itt. Persze én még fiatal vagyok 🙂

Harangozó Imre: A magyar nyelvből jön a tüszőzés. Érdemes az ügyben Krizát, Arany Jánost és Jókait olvasni! Nyelvészeink ős magyar szóként tartják számon. Szótáraink jelentését cserzett, bőrből készített, csatokkal, erszénnyel ellátott széles férfiövként határozzák meg. Változata a dészü, gyüsző, gyűszű, tüsző. Hasonló jelentésben: szütyő.

N.: A tüszőzést jelen esetben a félrevezető szóhasználatra értettem, nem pedig valamilyen alkotási eljárásra… De szerencsére, akinek címeztem, megértette, ahogy azt is, hogy nem kötekedésből írtam, hanem ismeretterjesztő, -szerző szándékkal…