Etelkától a szombatosokig – D’ETELKA AUX SABBATAIRES
Pages choisies de la prose hongroise des Lumières au romantisme
Anthologie bilingue. Textes choisis et présentés par András Kányádi.
(Collection: Bibliothèque finno-ougrienne)
Felhívó a cím: Etelkától a szombatosokig. Kétnyelvű antológia, válogatás a magyar próza darabjaiból a felvilágosodástól a kései romantikáig, 1788-tól (Dugonics András: Etelka) 1859-ig (Kemény Zsigmond: A rajongók). A kötet az Inalco (Institut National des langues et civilisations orientales), a franciaországi hungarológia központ hallgatóinak közreműködésével készült, alkotó szerkesztő Kányádi András docens, az Egyetem magyar irodalom tanára.
A könyv a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg Párizsban, 2021 decemberében (276 old.). Válogatta és az előszót írta Kányádi András. Következik ismertetője, francia indítással, majd bővebben magyarul….
Cette anthologie bilingue propose un aperçu de la prose hongroise, des Lumières au romantisme tardif, à partir d’Etelka, le premier roman hongrois original, écrit par András Dugonics (1788), jusqu’à la publication des Zélateurs de Zsigmond Kemény (1859), roman au centre duquel se trouvent les sabbataires, une secte protestante dont le mode de vie suit les préceptes de la religion juive.
Ez a kétnyelvű antológia betekintést kínál, a felvilágosodástól a kései romantikáig vonuló magyar prózába, az Etelka című első magyar regénytől, amelyet Dugonics András írt 1788-ban egészen Kemény Zsigmond 1859-es keltezésű kiadványáig, a Rajongók című regényig, amelynek középpontjában a szombatosok állnak, akiknek életmódja követi a zsidó felekezet vallási előírásait. A rövid szemelvényekből álló fordítások az Inalco hallgatóinak munkája. A kötet a magyar irodalom II. József abszolutizmusától I. Ferenc József neoabszolutizmusáig húzódó időszakának eseménytörténetét vázolja fel. A bemutatott huszonhat szerző között nemcsak a legjobb magyar regényírókat (Eötvös, Jókai, Kemény) és a magyar költészet nagy alakjainak rejtett arculatát találjuk meg (Arany, Csokonai, Vörösmarty), hanem több olyan, az adott kor jegyzett íróit is, akik felkeltették az olvasók érdeklődését is (Fáy, Jósika, Kisfaludy), vagy a kevésbé ismerteket (Gaal, Ney, Szekér) és olyanokat is, akiket alaptalanul elfeledtek (Csató, Kuthy, Vajda). A műfajok változatosságára és a szövegek minőségére helyezve a hangsúlyt, előnybe részesítettük a fikciós és az önfikciós műveket, ahonnét sajnálatosan, de talán megbocsáthatóan hiányoznak néhányan (Széchenyi, Kossuth, Wesselényi). Ez a könyv fontos hiányt pótol a közép-európai térség jelentősebb irodalmának közvetítésében, amelynek a XX. századot megelőző elbeszélőmód gazdagsága még kevéssé ismert a francia olvasók előtt. Ezen kívül a szándékunk a jövő fordítóinak bátorítása, hogy minél jobban megérthessék az irodalmi nyelv változását.
Kányádi András bibliográfiájából: il est maître de conférences en littérature hongroise à l’Inalco. Il a dirigé plusieurs volumes collectifs, dont Péter Esterházy et le postmodernisme (Petra, 2020). Textes traduits par les étudiants de hongrois de l’Inalco: Julia Bavouzet, Elena Bernard, Laurent Dedryvère, Roxána Giba, François Giraud, Jeanne Eveno, Bálint Liberman, Jean-Pierre Liotard-Vogt, Fanny Normand, Noé N’Semi, Ophélie Paris, Oliver Pfau, Yves Sansonnens, Philippe Stollsteiner, Gabrielle Watrin, Sara Weissmann. Et il est auteur de Dix mythes à la hongroise (L’Harmattan, 2017). Ez utóbbi kiadvány megérdemel rövid ismertetést.
DIX MYTHES À LA HONGROISE. Essais de mythocritique (214 old.)
Magyaros mítoszok. Mítoszkritikai esszék
A szimbolikus jelentések hordozói, az irodalmi mítoszok szüntelenül elárasztják a képzeletet. Ez a könyv válogatás a magyar irodalomban visszatérően jelentkező, öt évszázadon át vonuló és állandó felidézést kívánó tíz mitikus alakról. Megtaláljuk a dekadens Néró gyenge művészi kísérleteit, a Nagy Alföldön leledző Minótaurosz szörnyűséges retorikáját vagy a budapesti Városligetben tanyázó vámpírok ténykedését. És egyúttal jó alkalom, hogy újra felfedezzük a magyar irodalom nagy tollforgatóit, mint Babits, Márai, Esterházy, Nádas vagy Krasznahorkai.
A fordítás kapcsán kis megjegyzés kívánkozik. A fordítás, mint tudjuk, „lehetetlen vállalkozás” – kötöttség és szabadság egyszerre. Hogyan lehet átmenteni egy-egy mű értékeit? „Bajosan”. De a fordítás, Szegedy-Maszák Mihály szerint, „a leglehetetlenebb lehetőség”. Például Kemény Zsigmond regényének címe franciául lehetne: fanatiques, enthousiastes, passionnés, exaltés, fervents, zélés. A választott francia verziónak ilyen értelme is lehet: Vakbuzgók. Sajátos értelmezés, jellemzés, érdekes hangulat, a mű értékeinek átmentésével. Mindez átgondolandó adalékot szolgáltat a magyar irodalomtörténet művelői számára. Segíthet bizonyos beidegződésektől, ítészi sablonoktól megszabadítani.
Az Inalco intézménye Egyetem, fontos szerepet játszik a közép- és kelet-európai irodalom terjesztésében. Működését érdemes megismerni, az interneten széles tájékoztatás olvasható a különböző tevékenységekről. Kutatás, tanítás, konferenciák, publikációik között magyar finnugoros nyelvészek írásai is feltűnnek, mint Pusztay János, Pomozi Péter. Fontos feladatokat látnak el, nagy lehetőség és alkalom, hogy a nyugati közönség, a franciák nemcsak a politikai hírcsatornákon jutnak információkhoz, hanem találkozhatnak a magyar irodalommal, és ezen keresztül a magyar történelemmel. Így nagyobb tér nyílik a magyar kultúra valós értékeinek megismerésére. A kutatáshoz jó lehetőséget és anyagot kínál a Finnugor könyvtár, a franciaországi finnugor könyvtár alapítója Aurélien Sauvageot (1897-1988). Megtalálható Sauvageot bibliográfiájának jelentősebb részét tartalmazó jegyzék. A könyvtár különböző tárgyú köteteket jelentet meg, amelyek érintik a magyar, a finn és az észt területeket. A gyűjtemény néhány darabja, illetve témája a fentebb már említetteken kívül: A finn zene története, Az udmurokról, a Marikról, Ázsiaiak Magyarországon, Az észt költészet és Baudelaire, Két szibériai őslakos költő, Az uráli nyelvekről és természetesen Századának nyelvésze: Aurélien Sauvageot.
Az Inalco működésének megismerésére kiváló alkalmat kínálnak Kányádi András megjelent munkái és a tizennyolc darabból álló könyvtári kollekció. A következetes és alapos kultúraközvetítés jó példa franciásoknak, nyelvet tanulóknak és tanítóknak. És nagyszerű terepmunka nemcsak franciás irodalomtörténészeknek.
Kiegészítés (2022. febr. 11.)
Az élmény folytatódik a szellem szálain. Az íráshoz kapcsolódó újabb, érdekes ismeretek jelentek meg, ezért engedtessék meg, hogy a honlapon közölt írást néhány adalékkal egészítsem ki. Talán nem veszik illetlenségnek a tisztelt olvasók, de alkalom szüli a tájékoztatót. A Magyar Napló februári számában felbukkan két név, amelyek a fenti cikkben is előkerülnek, mégpedig annak kapcsán, hogy az Inalco publikációi között magyar finnugoros nyelvészek: Pusztay János és Pomozi Péter írásai is feltűnnek. A Magyar Napló szerkesztősége is úgy ítélte meg, hogy foglalkozik a két tudós tevékenységével. A lapismertető szerint a Nyitott Műhely rovat februári vendége Pusztay János Prima Primissima díjas nyelvész, író, akivel az elmúlt évtizedek munkásságáról, nyelvekről, népekről, régiókról és kisebbségek jövőjéről Pomozi Péter nyelvész beszélget: „A tudós, a nyelvész felelőssége is, hogy feladja-e. A világ nyelvei, különösen az őshonos kisebbségi nyelvek egyre gyorsuló ütemben fogynak. Az oroszosítási folyamat megerősödésével azonban véget ért a mari, udmurt, komi, mordvin regionális államnyelvi státusza. Ma az oroszországi asszimilációs nyomás olyan erős, hogy a finnugor népek egyre kevésbé tudják használni anyanyelvüket. (…) Ezért kell új nyelvújítás, kell újra mari, mordvin, udmurt es komi terminológiai fordulat is.” Bizonyítékul olvasható Pusztay János Nyelvben mért veszteség című tanulmánya, amelyben a nyelvjárások és bizonyos nyelvek eltűnésének tendenciájáról, veszélyeiről ír: „Ha egy nyelv kihal, a világ az ismeretek unikális gyűjteményét veszíti el, amit nem lehet többé feléleszteni. Ezzel az emberiség múltjának, de jövőjének is egy része örökre veszendőbe megy.”
Mindketten sokat írtak a vesztésre álló kis népek sorsáról, lívek, észtek… a megható sorsokat, múló kultúrákat bemutató könyveikről időnként jómagam is közreadtam recenziót, futó esszét.
És talán ezért is nagy megbecsülést érdemel „századunk nyelvésze”, Aurélien Sauvageot tudósi tevékenysége. Nevéhez fűződik az Études Finno-Ougriennes című nemzetközi finnugrisztikai évkönyv megindítása (1970), a finnugrisztika tudományának megalapozása és a hungarológia művelése. Több neves írónk művét ültette át franciára. Összegző könyvét említsünk még meg: „Magyarországi életutam.” Új kiadás: ELTE Eötvös József Collegium – Budapesti Francia Intézet, 2013. A címnegyed tájékoztatóján ez áll: „Jelen kiadás az Európa Könyvkiadónál 1988-ban, Várady-Brenner Mária fordításában, Magyarországi életutam címmel megjelent szöveg felhasználásával készült. Az új magyar kiadás az egyidejűleg ismét megjelenő francia szöveghez igazodik, így a korábbi fordításhoz képest minimális változtatásokkal éltünk.”
A mai értékkuszált világban még inkább fölértékelődik az ilyen személyiségek teljesítménye és erkölcsi tartása. Örömünkre szolgál, hogy maradandó szellemi összekapcsolódásokról tudunk hírt adni.
Sz.Tóth Gyula
Nincs hozzászólás!