Az indoeurópai népeknél ugyanezen a helyen a „csúcs” képzete szerepel. Írja Kádár György az Egy lehetséges uráli filozófia című könyvében (Püski, Budapest, 2008: 36).

A könyvben ezek a példák szerepelnek (birtokos személyjelekkel):

Fontos volt ez a kis nyelvtani áttekintés ahhoz, hogy megértsük egyes – kevésbé illedelmes – magyar kifejezésünkben foglalt sajátos szemléletet. A faszfej-re és a seggfej-re gondolok. Mert ha belegondolunk, a faszfej esetében még csak találhatunk asszociációs vonatkozást (egyes férfiak a péniszüket megszemélyesítik, férfinévvel látják el), de a seggfej esetében aligha. Illetve, talán igen. Erősíti a finnugor képzeleti vonatkozást az a mondás, hogy: „hegyes seggű”. És ami hegyes, annak feje (fője) is lehet. Ez lehet tehát a messzi múltba visszavezethető (mélylélektani) magyarázata a két illetlen, de mindenképpen hatásos, és ezek szerint motivált összetett szavunknak. Bár ne keressük a bonyolult magyarázatot, ha van egyszerűbb. Nyelvünkben a fő, a fej jelent kiemelkedést (kalászfej), és lehet, hogy egyszerűben ez a képzet jelenik meg két illetlen szavunkban. Az ilyen szavakkal illetett személy (metonímia) még azok közül is kiemelkedik… A csúcsfasz és az emeletes fasz is ezek alapján magyarázható.