362. Nem indiszkréció-e kifecsegnünk, amire gondolunk?

363. Mesterséges intelligencia, mely cáfolhatatlan istenérvvel áll elő. És az emberek a gépet kezdik imádni.

364. Lánc nélkül fűz gyöngyöt.

365. Barbár örömét jézusi elegancia foglalta keretbe.

366. Ez az erdő tegnap még nem volt itt. – Kinőtt? Ide vándorolt? Láthatóvá vált? Vagy a szem lett erdőnyivel bölcsebb?

367. Jézus a megváltás utáni bűnöket is eltörölte?

368. Tudományos kérdésekben nem ezer évek előtti tekintélyekre hallgatunk, hanem a frissen igazolt kutatási eredményeknek hiszünk. – Metafizikai dilemmáinkkal miért fordulunk még mindig Buddhához és a Bibliához kortárs tanítók, tanítások helyett?

369. Vallásokban hisznek Isten helyett. És hisznek ahelyett, hogy szeretnének.

370. Megszabadulni a szenvedést okozó vágyaktól, ahogy Buddha tanácsolja? Lebontani az „én” nevű illúziót, a hinduizmus javallata szerint? Zen koanoktól remélni megvilágosodást? Vagy evangéliumi úton-módon: Isten országába szeretni egymást s magunkat? – Mosoly és ölelés kíséretében e műveletek megkülönböztethetetlenek egymástól; a külön vallást nem alapító jólelkű kedvesség kompromisszumos végigazságnak látszik.

371. Tik rúzsoztok. S mink?

372. Meleglelős nyugalom.

373. Hagyd a Bibliát: Jézus szívében olvass.

374. A jövő tudománya, mely már az istenivel is tisztába kerül, okafogyottá teszi a vallásokat, s még érdemibb szerepet testál a művészetekre?

375. Kihez imádkozunk majd, ha Istenről kiderül: tárgyiasan személytelen univerzális intelligencia, arc és szív nélkül?

376. Nem kézenfekvő-e, hogy a lelkekre tagolt Élet előtt/mögött/felett/mélyén – mintegy azok magyarázataképpen – egy nagyobb Lélek (Szellem, Isten, Teremtő Metaszemély) egzisztál?

377. „Nincs lelke”, mondják az állatra, a növényre, a tárgyra. De nem a tudatra gondolnak-e ilyenkor (a lélekről nem állíthatva semmit)?

378. Alkonyatba hajnalodó nap.

379. Isten rendhagyó rendje.

380. Isten felelősségét hordozzuk.