Ezek nagy része lélektani. Meglátásom szerint a pszichikai problémák az evolúciós zsákutca tünetei, és egyben egyfajta sajátos megoldásai: a természet meg fogja védeni magát az akarnok embertől, és ezt úgy teszi, hogy az emberek lesznek egymás számára elviselhetetlenek. Most néhány olyan pszichológiai tünetre hívom fel figyelmet, amely nyelvi alapon is megfigyelhető, bizonyítható.
- A bipoláris zavar (mániás depresszió) kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Az egyén életében lehangolt (depressziós) és felhangolt (hipomániás, azaz enyhén mániás, vagy akár súlyosan mániás) epizódok követik egymást. Tünetmentes állapotban sem tekinthető a beteg gyógyultnak. A főbb tünetek: a túlzottan aktívvá vált beteg folyamatosan terveket sző, bizarr üzleteket köt, fölösleges akciókba kezd. Beszéde felgyorsul, minden érdekli, mindennek lelkesedik, „jókedve” azonban kívülről nézve inkább taszító. Jelen tudásunk szerint a bipoláris zavar az életet teljes hosszában végigkísérő problémát jelent.
- A borderline személyiségzavarral küszködők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Szélsőséges érzelmi megnyilvánulások jellemzik őket. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulásaik. Manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek.
A nem pszichotikus ember nem tud ezzel mit kezdeni. Egy tanács: ha egy ismerősünk véleményünk szerint borderline szindrómában szenved, ne tegyünk rá olyan megjegyzéseket, amelyek sértik önértékelését, inkább kérdezzük panaszairól, és diszkréten irányítsuk szakemberhez. (Aki egyébként semmit sem tud ezzel kezdeni, merthogy ez egy evolúciós probléma…)
Nincs hozzászólás!