Bornemisza Péter írja le azt az esetet, hogy amikor magyar huszárok megunták, hogy csizmából, gyertyatartó fenekéből igyanak, „felfordították a gazdát seggel, és arra töltötték az bort, és azt köszönték egymásra”. Hasonló jelenséget idéz Györffy István Karcag város 1747. évi jegyzőkönyvéből: lakodalom alkalmával „pogányi csapszéket kezdettenek, nevezetesen egymásnak alfeléből bort hörpögettek, azonkívül Tóth István Isten ellen száját feltátván, teremtette mondásával káromkodott”. Ujváry Zoltán saját gyermekkorából idézi a jelenségre utaló mondást: Ihat a seggemből, ha hagyom. Jómagam egy egyetemi táborban már csak a levetett női cipőkből, illetve műanyag biliből (éjjeliedényből) való sörivást ismertem meg. De a lényeg az, hogy ezek a ma már durvának, erkölcstelennek minősített játékok, még néhány évtizeddel ezelőtt is diáktréfaként elfogadottak voltak, korábban a népéletben széles körben ismerték és gyakorolták őket, eredetük pedig ősi kultuszokig vezet vissza.

Forrás: Ujváry Zoltán, 1999. Folklór az Ördögi kísértetekben. Csokonai Kiadó, Debrecen.