Skip to main content

Fallizmus – ma

- 2021. 07. 20.

A szocializmus időszakának úttörő- vagy még inkább KISZ-táboraiban, de különösen az egyetemek gólyatáboraiban napjainkig jellemzőek voltak az olyan vetélkedők, játékos próbák, amelyeknek erotikus, sőt obszcén színezete volt. Napjaink „érzékenységi”, metoo-kultúrája látszik teljesen eltörölni ezeket a nagyon messzi múltból, kultuszokból jövő, később játékos-komikus színezetűvé váló népszokásokat. Egy 2015-ös egyetemi gólyatábori erőszakos cselekmény kapcsán derült ki az illető egyetemi vezető számára:

„A jogi kar gólyatáborában megerőszakolt hallgató ügyében tartott meghallgatásokon nyilvánvaló lett számára, hogy a gólyatáborokban olyan programok folynak, amelyek hozzájárulhattak az ilyen cselekmények elkövetéséhez. A csapatversenyek során a több állomáson is kötelező alkoholfogyasztás és a szexualitás furcsa rítusokban keverednek egymással, ami pedig alkalmas lehet a gátlások feloldására.”

Ekkor kezdődött el a gólyatáborokból a nyilvános szexuális játékok száműzése:

„Az ígéretek között szerepelt például a gólyatáborok szervezőinek alaposabb szűrése, az érzékenyítő tréningek szervezése, az ivós és a szexuális jellegű feladatok kigyomlálása, és a tábori pszichológiai tanácsadás is. (…) A programban nem szerepelhetnek olyan feladatok, amelyek a szexualitásra vonatkozó utalást tartalmaznak.”

Az Átlátszó oknyomozó riportja leír olyan gólyatábori jelenségeket, amelyek korábban a lakodalmi vagy farsangi népszokásokban előfordultak, valamint fölveti a csoportkényszert is:

  • túlnyomó részben férfi szervezők, a gólyák direkt leitatása, a gyakran megalázó és erősen szexuális jellegű feladatok,
  • egy régebbi gólyatáborban a résztvevőknek „konkrétan egy műfaszt kellett leszopniuk. Bár a feladatot nem meztelenül kellett végrehajtani, azért az „még így is” kimeríti a szexuális töltet fogalmát”,
  • „Táborozó gólyák beszámolói szerint volt olyan feladat, amiben olajjal leöntött fürdőruhás lányok és fiúk birkóztak egymással, egy másik állomáson pedig levetett ruhákból kellett minél hosszabb láncot alkotni. (…) az utóbbi feladatban ráadásul plusz pont járt azért, ha valaki levette az alsónadrágját vagy a melltartóját is”,
  • „Fontos persze leszögezni, hogy önmagában az ivós vagy szexuális jellegű feladatokkal semmi baj nincs. Még ha néha szeretik is gyerekként kezelni őket, a gólyák alapvetően akkor is felnőtt, saját ítélőképességgel rendelkező emberek, akik többségében bulizni mennek ezekbe a táborokba, amibe alapjáraton akár bele is férhetne egy-két ilyen feladat is. A baj akkor kezdődik, mikor ezeket a feladatokat bárki is kényszernek érzi.”

Lányom – úgy 25 éve – egy egyetemi „gólyatáboros” esti játékos vetélkedőben tapasztalta, hogy a színpadon egy fiatalember a közönség biztatására letolta a nadrágját és anyaszült meztelenül állt egy pillanatig. (Nem voltam elragadtatva a történettől, nem ezért küldtem a lányomat egyetemre.) Hasonló jelenséget Ujváry Zoltán is leírt egy népszokás kapcsán: „Szólnunk kell még a nem imitált fallosz, hanem az emberi nemi szerv tényleges mutatásáról. Ezekben a példákban a játékos saját péniszét mutatta. A jelenetet úgy alakította, mintha nem tudna arról, hogy a peniszét látják, illetőleg, mintha az véletlenül lenne látható.” Például: „Nádudvaron az aratási halottas játék halottat alakító szereplője a takaró alatt a nadrágját kinyitotta, gatyáját letolta úgy, hogy a nemi szerve jól látható legyen. Amikor a leányok felemelték a takarót, hogy megnézzék a halottat, a legény nemi szervét látták. A karcagi (Szolnok m.) lakodalmakban előfordult, hogy ravasz és egyúttal merész, de többnyire már nem fiatal férfi a peniszét a násznépnek bemutatta. Táncba vitt egy magához illő asszonyt. Kilépett vele a szoba közepére. Előzőleg megoldotta a gatyája madzagját. A tánc közben hangos kurjantásokkal magára hívta a figyelmet, s egy alkalmas pillanatban engedte, hogy a gatyája leessen róla. Alsó teste teljesen pucéron maradt. Véletlennek tűnt, de mindenki tudta, hogy tudatosan történt a penisz-mutatogatás. Hasonlóan tudatos volt ez a domaházi (Borsod m.) farsangtemetés alkalmával is. A halál beálltát megállapító orvos elővette a halottat alakító legény hímtagját, s megmutatta a jelenlévőknek, hogy „nincsen abban már élet”…” (Ujváry 1988: 75—76).

Forrás: Ujváry Zoltán 1988. Játék és maszk IV. KLTE, Debrecen.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x