Jelentőségét mutatják a fallosz szobrok és a fallosszal formált figurák. Az ókori kultúrák, a természeti népek fallikus termékenységi kultusza a magyar népi kultúrában sem ismeretlen. A magyar dramatikus népszokásokban felbukkanó erotikus, sőt obszcén jelenségeket Ujváry Zoltán (1978, 1988) debreceni professzor dokumentálta. A farsangi, a lakodalmi, a temetést parodizáló játékokban, valamint a fonóban, disznótorban, dohányfűzés közben találkozhatunk a szexualitás megjelenítésével, kísérve obszcén szövegekkel. „A temetési játékok nagyszámú variánsában a nemiségre utaló mozzanatokat, a fallosz imitálását és tényleges mutatását, koituszt emlegető beszédet és különböző obszcén kifejezést, fordulatot figyelhetünk meg.” Jellemző mozzanat a fallosz-imitáció (kukoricacső, sárgarépa, tehéntőgy); a félre nem érthető beszólások, utalások:

Ettem paszulyt egyenesen / Áll a csákány egyenesen!

Hallod-e, te vőlegény! / Van-e nálad jó kemény?

Ha nincs nálad jó kemény,

Nem is vagy te vőlegény!

A temetést parodizáló játékokban egyértelműen megjelennek a párzással (koitusszal) kapcsolatos imitációk (pl. kutyázás, kutyálkodás) és utalások:

Addig iparkodjatok, míg kemény a farkatok… kegyes szüzek… amely legénynek szüksége van rátok… annak faroljatok… az a lány érzi csak boldognak magát, kinek lábaközit éjjel tapogatják (Ujváry 1978: 218). Ujváry Zoltán (1978: 226) így összegzi kutatásait: „kitüntetett a fallosz és a nemi aktus különösen fontos és megkülönböztetett jelentősége az emberi kultúrában, kultuszokban, mágikus és nem mágikus szokásokban. Az idevonatkozó magyar példák nem állnak elszigetelten… (…) a fallosz megjelenítésében számos egyezés lehet (azonos kellékek: faragvány, répa, kolbász; a fallosz megcsókolása, érintése, megevése stb.), azonban ezek az azonosságok egymástól függetlenül is kialakulhattak. (…) a fallizmus funkciója a magyar hagyományban is a hajdani kultuszokra, rítuscselekvésekre vezethető vissza. A halottas játékok fallosza a recens hagyományban azt az utolsó stádiumot mutatja, amelyben a kultusz tárgya csak a formát hordozza, s a komédia kelléktárába került.”

Vagy mégsem. Erről majd később…

Forrásaim: Ujváry Zoltán 1978. A temetés paródiája. Temetés és halál a népi játékokban. KLTE Néprajzi Tanszék, Debrecen. – Ujváry Zoltán 1988. Játék és maszk IV. KLTE, Debrecen.