Rendkívül fárasztó egyéniség volt, szinte zsarnoki módon uralkodott otthon. Felesége nem dolgozott, nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást. Nem sok köszönetet kapott érte. Ha az ebéd délben nem volt az asztalon, a ház ura mindennek elmondta az asszonyt. A szeretetét nem tudta kimutatni, gyerekei sokat szenvedtek ettől. Hamar el is hagyták a szülői házat… A menye egyszer találkozott volt évfolyamtársával, aki apósával egy iskolában tanított. Beszélgetni kezdtek. Az évfolyamtárs áradozott,  hogy milyen segítőkész, milyen jó fej, milyen kellemes ember, mindig lehet vele beszélgetni, sose ideges. A meny csak állt, szájtátva hallgatta végül megkérdezte:

‒ Mondd,  kiről beszélsz te tulajdonképpen?

‒ Kiről, kiről, hát az apósodról!