262. Tevődik, amit jónak látsz.

263. Jaj a tengerésznek, ha elfeledi: a part is lakható.

264. Úgy állt ott, kezében rétek emlékével, mint aki elszánta magát az életre. Beleborzongtam bátorságába.

265. (Vers) Gyógyító seb a nyelv hegyén.

266. Felhőkerülő.

267. Tenni isten dolgát.

268. Szomorúsággal palástolt kétségbeesés.

269. A felfelévilágosodás eszméje túlvilágszerte nagy szépszerűségnek örvend.

270. Gyógyít, aki gyógyul.

271. Elszontyolodott. Lehervadt a bajusza.

272. Az imán túli nyelv: törmelék.

273. A halál majd megszabadít – de addig is: megtisztulhatsz önmagadtól.

274. Búcsúzásnyi találkozás.

275. S ha a felhőnek nem nincs, hanem lemondott a szárnyról?

276. A pokol mindig szomszédos a lépteinkkel. (Pedig nincs pokol.)

277. Világgá hallgatott bánat.

278. Verssel megáldott papír.

279. (Varázstan) Elveszti, aki megérti a csodát.

280. Az ösvény mindig megáll a szakadék szélén. (Ne a célt: az utat kövesd.)