Minden érdekelte ott, a vendégek, az ételek, italok, a nagy konyha, maga az étterem, a pincérek, a szakácsok. Mindig segíteni akart, hol a terítésnél, hol a főzésnél, hol a felszolgálásnál. A nagyszülők büszkék voltak a gyerekre, hagyták tevékenykedni. De nemcsak segíteni, hanem beszélgetni is szeretett a vendégekkel. Első osztályos volt, nem járt napközibe, a vendéglőben ebédelt a nagyszülőkkel. A nagyapa minden ebédhez szertartásosan megivott két deci saját bort. Egyszer a nagyszülők régi barátja is velük ebédelt. Gondolta, teszteli a kisfiút, és megkérdezte:

‒ Mondd, fiam, mi is az a bor?

A gyermek így szólt:

‒ Mi? Mi? Hát ivólé felnőtteknek!