Sokat pihent, kicsit dolgozgatott a kertben, néha bekerékpározott a közeli kisvárosi uszodába. Esténként üldögélt a teraszon, nézte a csillagokat, aztán aludni ment. Reggelente mindig kerékpárral ment a falucska egyetlen boltjába, ahol friss tejet, kenyeret vett. A faluban tisztelték, hiszen, ha bármilyen gonddal, kéréssel fordultak hozzá, mindig segített. Egyik kora reggel a boltból hazafelé, a meredek hegyi úton éppen felfelé tolta a biciklit, mikor ezt hallotta:
‒ Na de, professzor úr, nem tolni, tekerni!