A minap ezt hallottam: Na mi van, te csiragyerek! Ismertem én ezt a szót, sértő jellege volt már az én gyermekkoromban is. Megnéztem azért a szótárban, mert kétféle csira van. A hosszú i-vel írandó csíra az élővilágban azt jelenti: a megtermékenyített petesejt és az embrió közötti állapotban levő képződmény; a magnak az a része, amely a növényt kezdeményként tartalmazza. Átvitt értelemben kezdemény jelentésben használjuk, például: fejlődés csírái; csírájában fojt el valamit. Hát ez nem a csiragyerek! A rövid i-vel írt csira tájnyelvi szó: kétnemű személy; homoszexuális férfi; meddő tehén jelentésben ismeretes. Állítólag görög eredetű (higgye el, aki akarja). Nyomozni kezdtem a csira után, egy csomó tájszótárban, szlengszótárban megtaláltam. Tímár—Fazakas Szleng-szó-szedetében (2003): homoszexuális férfi; gyenge (szlovák eredetű). Nyelvész Józsi Szlengblog (2009): idegesítően egyszerű, tompa felfogású; gyenge fizikumú fiatal (személy): Szétütlek, te buzi kis csíra! Gyere ki a diszkó elé!

Azt hiszem, én ebben a jelentésben hallottam kisvárosunk sétálóutcáján. De azért tovább nyomoztam, s rátaláltam Büky László nyelvész egyik cikkére, amely teljesebben is körüljárja ezt a szót. Akár én is írhattam volna: „Rendszerint a kiscserfői  hegyen  nyaraltam  gyerekkoromban. A Nagykanizsától néhány kilométerre lévő – ahogy Zalában mondják – hegyen volt apám szőleje. Ott lakott egy parasztcsalád, Harmadásék, akiktől az esti fejés után én cipeltem haza a harmatos réteken és a szőlő között járva kék zománcos kannában a friss tejet. A fejés idején ott tibláboltam a parányi istállóban, amelyben a tehénke várta Harmadás nénit a sajtárral.– Na, csira! Van-e tej? – hallottam. Nem sok időbe telt, mire megtanultam, hogy  a csira tulajdonképpen  ’tehén’  jelentésű szó… Mindezt az juttatta eszembe, hogy a közelmúltban az egyik napilapban a Budapest Pride néven emlegetett felvonulásról olvastam. A cikkben a szerző ezt írja: „Szerénytelenségem a sokoldalúan foglalt meleg szó  helyett  a  régi  magyar csirát ajánlja,  mert  annak  jelenleg  nincsen  átvitt  értelme.  Érthetőbb.” A meleg ’homoszexuális (nő)’ jelentéssel bő száz esztendeje megvan nyelvünkben (német mintára). Persze minden szó csak annak érthető, aki ismeri a jelentését… Karinthy Ferenc – aki a magyar nyelv olasz jövevényszavairól írt doktori értekezést –lassan  harminc  éve  a  ’homoszexuális’-t  jelentő buzeráns szótörténetéről és a buzivá rövidült alakról írt a Magyar Nemzetben, és egyebek mellett éppen azt mutatta be, hogy a buzi a kü-lönféle  szövegkörnyezetekben  ’valaminek  a  kedvelője,  híve’ jelentésű   lett;   számos   összetétellel   bizonyít: becsületbuzi, ékszerbuzi, focibuzi, kőbuzi, kutyabuzi, sőt nőbuzi.Ami a csirát illeti, az sem áll, hogy régi magyar szó lenne, jövevényszó a szlovákból, e nyelvben is átvétel a vlach pásztoroktól; végső soron görög eredetű szóra vezethető vissza. A szó származásában összefügg a latin sterilisszel, amely számos európai nyelvben is megvan, a magyarban a steril ’csírátlan, meddő; terméketlen, üres’ jelentéssel. A csira melléknév is több helyen ’meddő’ jelentésű a Szegedi szótár, a Csángó szótár adatai szerint. Acsiraf őnévre első írásos adatunk 1773-ból való, itt a jelentése ’hermafrodita’: „[…] bojtár leány, aki férfi módon csuhát, süveget, bocskort hordott, és férfiakkal tart, csirának is hivattatik” (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára alapján idézem). Ha fölütjük az Új magyar tájszótárat, a ’hermafrodita’ jelentés mellett (amely Érsekújvár, Kiskunfélegyháza, Gyula és más helyekről van adatolva) azt olvashatjuk, hogy csira a ’kétivarú állat, pl. ló, szarvasmarha’ is. Van vidék, amelynek lakói ’gyerek’ jelentésben ismerik a csirát (Csongrád, Kiskunság). Zalában, a Balaton-melléken, a Balaton-felvidéken inkább a  ’kistermetű,  tarka  szarvasmarha’  –  ezt  hallottam  a kisbakónaki hegyen –, másutt ’bármilyen fajtájú tehén, szarvasmarha’ a csira. A csira melléknévként ’vörösestarka’ színt jelent, főként szarvasmarhára mondják, de csira a szeplős, vörös arcú férfiember is, vagy az, akinek vörös a haja. Van vidék, amelynek  lakói  a  lefelé  álló  tehénszarvat  nevezik csirának, vagyis ’lefelé álló, hajló’ a jelentése. Számos helyen (Hajdúböszörmény, Debrecen, Gacsály) ’a baromfiak  farka  tövén  levő  zsírmirigy’  vagy  ’ennek  beteges duzzanata’ is csira, sőt a ’leánygyermek külső nemi szerve’ is így neveztetik – és így tovább egy bizonyos fajta lóbetegségtőlegészen az öntözőkanna rózsájáig. (Az érdeklődő olvasó többmás adatot találhat A magyar nyelv nagyszótárában.) Talán  érdemes  megjegyezni,  hogy  van csíra szavunk  is, amely  valószínûleg  ősi,  ugor  eredetû.  Ez a tojásban  vagy  a magban azt a szaporodásra alkalmas sejtet, részecskét jelenti, amelyből új állat vagy növény fejlődik. Természetesen ez a szó is „sokoldalúan foglalt”, hogy a már említett írást idézzem. Bizonyítsa ezt Csokonai Vitéz és Radnóti Miklós (a költők rövidit  írtak):  „Ti  kik  az  én  Babérimat  /  Minden  pertzbe’  ujabb Tsirával zöldititek,  /  Az  én  Szives  Indulatimat  /  Szerentséltessétek oh Kedvező Istenek!” (A’ Pásztor Király) – „[…] barna sár lett a fák alatt, / férget, csigát, csirát takar, / bogárpáncélt, mely széthasadt […]” (Októberi erdő).”

(Édes Anyanyelvünk 2015/3.)