Anyanyelvvel összefüggő kulturális valami. Nem biológiai.

Pszichoanaltikus, tehát freudi, mai kifejezéssel prekognotívnak is nevezhető nyelvész. Kiindulópontja az Ősizé: Az ember alapvetően kétnyelvű: az egyik a tudatos Én kimunkált nyelve, a másik egy elfelejtett, elfojtott nyelv, amely az Ősizéből csordul ki. Ezt keresi: felfejti, rekonstruálja mai nyelvi formákból. Nyelvészeti archeológiának is nevezi módszerét. Freud az álommagyarázatot a tudatalattiba vezető királyi útnak nevezte. Thass-Thienemann a nyelv segítségével vezet a tudatalattiba. „E túlélő jelentések, bár elfelejtve és elfojtva, életben maradnak a senki földjén, amit preverbálisnak, prelogikusank vagy tudatalattinak hívunk” (II/15).

A második világháború után Amerikába távozott tudós itthoni recepciója megszűnt. Sajnos példái csak klasszikus nyelvekből, valamint angolból és németből származnak, a magyar csak elvétve fordul elő. Pedig biztosak vagyunk abban, hogy a magyarból még többet ki tudott volna hozni. Meg tudta volna tenni, de valószínűleg Amerikában ez nem érdekelt volna senkit.

Hogy visszatérhetett Magyarországra, s hogy végre visszakerül a magyar szellemi életbe, köszönhető az értő, olykor magyar nyelvi példákkal is kiegészítő, valamint remek utószót író Simoncsics Péternek. Egy olyan nyelvésszel, nyelvészettel ismerkedhetünk meg, ami jelenleg nincs. Magyarországon.

Osztályzat: ***** (csillagos ötös a szerzőnek, fordítónak, kiadónak)

Thass-Thienemann Tivadar: A nyelv interpretációja, 1. A nyelv szimbolikus jelentése, ford.: Simoncsics Péter, Tinta, Bp. 2016. 358 oldal, A nyelv interpretációja II. A nyelv tudat alatti jelentése, Tinta, 2020. 332 old.)