Korán megözvegyült, de nem ment újra férjhez, pedig akadt volna kérő. Két fiút nevelt, közben dolgozott, egy üzemi lap újságírója volt. A fiúk egyetemre jártak, aztán megnősültek, unokák születtek, akik rajongtak nagyanyjukért, különösen a lány, aki egészen kiskorától kezdve mindent vele beszélt meg… Az idő haladt, már a lány is egyetemista. Szerelmes lett egyik csoporttársába. Már az esküvőt tervezték, de előbb még, ahogy minden nagy döntése előtt, megbeszélte a dolgot nagyanyjával.
– Tudod, nagyi, ez akkora szerelem, hogy akár hiszed, akár nem, mi sose veszekszünk!
A nagyi kicsit szomorúan ránézett, és nagyon halkan ennyit mondott:
– Tudod, lányom, ha egy pár sose veszekszik, ott nagy a baj!
Nincs hozzászólás!