Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Bánk bán-maraton
Színház és nyelv 70.

2020.10.25.nincs hozzászólás

Három Bánk bán a Nemzetiben: 2020. október 20-án, kedden az opera, szerdán a dráma, csütörtökön pedig a 60 perces osztálytermi változat – s ami összefogja: valamennyit Vidnyánszky Attila rendezte.

Valószínűleg ritkaság vagy egyedülálló színházi életben, hogy egy műnek három adaptációja egyetlen rendező munkájaként egy időben fut.
A Bánk bán mint szöveg nem adja meg könnyen magát. Bizonyára nehéz olvasmány tizenhat éveseknek, s valószínűleg sok magyartanárnak is gondot jelent. Éppen ezért a Nemzeti Színházban ráhangoló beszélgetésekkel és közönségtalálkozókkal igyekeztek közelebb hozni a remekművet. A remekművek ugyanis ritkán adják meg könnyen magukat. Sokaknak talán az opera segít. Másoknak a drámajáték. Esetleg a történelmi és földrajzi háttér. Persze feladat lenne az iskolában megtanítani „drámát olvasni”. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire furcsa egy középiskolásnak, hogy a megszokott prózaszöveg után drámaszöveget lát nagybetűvel szedett szereplőkkel és dőltbetűs utasításokkal. A Bánk bán esetében szerencsés lenne már az elején elmagyarázni, hogy mit jelent a bán (közigazgatási hivatalnok a feudalizmusban, esetünkben a király távollétében annak helyettesítője, Katona szerint: annyi, mint „ma” egy gróf, báró).
Az opera és a színpad mindenképpen hozzátesz a műhöz. Az opera szövegét alig érteni (jó lenne a magyar szöveg feliratozása), de a rendezés mégis egyértelművé teszi a helyzeteket, konfliktusokat. A színpadra vitt dráma furcsa kavalkáddal indul: hangos zenével, tánccal, s csak jó negyedóra múlva hangolódik rá Katona szövegére. Az előadás előrehaladtával persze egyre hangsúlyosabb lesz a szöveg, és visszaszorul a performansz, meg a kiszólás – de azért marad éppen elég: „elidegenítő” effektusnak, vagy éppen a mához fűződő kapocsnak. Kedvencem ebből Tiborc tragikus panaszában a gólyahasonlatnál: „Ez mondjuk hülyeség”. Egy másik írásban azért majd el fogom magyarázni, hogy természettudományosan lehet badarság, de van ennek mélyebb művészi olvasata is. Mindenesetre nevetésre ingerel, ha a színész azt mondja: „Ez hülyeség”.

A Bánk bán 60 perces osztálytermi változata a középiskolásokat célozza meg: zenével, a cselekmény, tér-idő egyetlen színbe tömörítésével.
A három változat más és más motívumokat emel ki, de talán közös bennük, hogy Gertrudis szerepét jóval árnyaltabban látja, mint a korábbi rendezések. A rendező felfogásában Gertrudis kevésbé álnok; ne feledjük, mégiscsak az ő gyermeke IV. Béla és (Szent) Erzsébet. Az opera végén meg is jelenik a gyermek Erzsébet.
Bár többször olvastam, tanítottam, sőt a Bánk bán szótár szerkesztője is voltam, de most nagyra nyílt előttem a dráma. Persze szól ez a mű az ellentétekről: az idegenek–magyarok viszonyáról, még jobban közélet és magánélet összeütközéséről, valamint, ahogy most hangsúlyozódik: a kegyelemről. De számomra leginkább arról, hogy egy sínen lévő életet mennyire tönkre tud tenni egyetlen, tőle független rossz lépés, hogy mennyire kiszolgáltatottjai vagyunk a sorsnak. Ha nincs Ottó (és persze segítői), akkor nincs dráma. De van Ottó és vannak segítői, s minden dől, mint a kártyavár. Erkel Katonánál is tovább lép: nála jóval több a halott. S az is megfogalmazódott bennem, hogy az igazi tragédia az, amikor nincs jó megoldás. Csak rossz. És még rosszabb. A Bánk bán történetében mindenki csak veszít.

Engem persze a dráma nyelvezete kapcsán hívtak, el is mondtam véleményemet, meg is írtam a Nemzeti Magazinban. A lényege: a klasszikus szövegekre edződni kell, meg kell tanulni a lassú-töprengő olvasást, de a szöveg megközelítéséhez jó segítség a színház. Erről győztek meg a közönségtalálkozó középiskolás résztvevői is, akik el voltak ragadtatva a hatástól.
A Bánk bán-maraton valószínűleg sokakat meggyőz arról, hogy Katona József Bánk bánja shakespeare-i nagyságú mű, Erkel Bánk bánja pedig a legnagyobb operák közé sorolható – persze ezt rajtunk kívül aligha tudja bárki is. Éppen ezért kell beszélni róla.

(Képek: BM)

Új hozzászólás