Pedig azon kevesek közé tartozom, akik élvezik az internet kínálta lehetőségeket, nem csupán a fotelből történő ügyintézést, jegyvásárlást, hanem a múzeumlátogatástól a hangversenyig minden változatos kulturális élményt, amit a  karantén hónapjaiban a világhálón kínáltak. Újságíróként pedig határozottan kedveltem az online konferenciák kényelmét. Miért lenne más a könyv? Ha megjelent, el kell jutnia az olvasóhoz.  A borító látható, a fülszöveg olvasható a képernyőn, akit érdekel, megrendelheti. Magam is éltem már a lehetőséggel korábban.

Csak az elnevezés ellen tiltakozom – érzelmileg! Mert könyvhetet nem lehet online tartani.  A könyvhét ugyanis nemcsak kereskedelem, hanem hangulat. Színes kavargás a sátrak között, a ’még csak tájékozódom’ típusú olvasók, a könyvheti slágerre vadászók, a drága albummal hivalkodva sétálók,  a könyvek helyett ismerősöket kutatók járkálása sátorról sátorra,  éppen úgy hozzátartozik a hangulathoz, mint a dedikálást  váró sor az egyik asztal előtt, magányosan árválkodó szerző a másiknál, híres írót körül udvarló hölgyek, befolyásos személyt üdvözlő kiadók,  vagy az alkalmi  színpadon tartott könyvbemutató: bőbeszédű műsorvezetővel, és olykor szóhoz is jutó szerzővel. Mindez együtt a könyvhét.

Megszoktuk, hogy három ilyen alkalom is volt évente. Tavasszal a Millenárison a Könyvfesztivál a külföldi irodalom seregszemléjével, június elején a legnagyobb, és legrégebbi, amelyet 1929-ben Supka Géza kezdeményezésére rendeztek meg először, és legkedveltebb színhelye a Vörösmarty tér, míg szeptember első hétvégéjén a Budavári Könyvünnep hívta az olvasókat: Buda 1686-os visszafoglalásának évfordulóján mi másnak is szentelhették, mint a magyar irodalomnak.

Mindegyiknek más volt a hangulata, és mindegyikhez sok emlék fűz. Nem annyira a megvásárolt, dedikált könyveké, mint inkább azoké a szerzőké, kiadóké, akikkel interjút készítettem a Kossuth rádió műsorainak, s akik közül jónéhányan már csak valahonnan fentről néztek le szomorúan az üres terekre.

Múlt időben beszélek róluk, de remélem csak idén. Bizakodjunk, hogy jövőre visszatérnek a „boldog békeidők”, amikor a Millenárison újra gondosan elkerüli egymás könyvbemutatóját a két tábor, a Vörösmarty térnek újra ugyanazon a pontján találjuk meg az egyes kiadók sátrát, mint harminc éve mindig (tavaly a tér felújítása miatt a Duna-korzóra helyezett könyvhét megfosztott ettől az otthonosságtól), és a Várban, a Szent István szobor körül újra csodálkozó külföldi turistacsoportok fényképezik a bennszülöttek  sajátos népszokását: a könyvvásárt. „Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.” – mondjuk Radnótival. Addig menjünk be maszkkal a könyvesboltokba, vegyünk részt – ugyancsak maszkkal és a távolságot tartva – könyvbemutatókon, vagy rendeljünk olvasnivalót  az interneten, és főként: vigyázzunk magunkra, hogy jövőre újra találkozzunk egy valódi könyvhéten!

Cservenka Judit újságíró, rádiós a Magyar Rádió „nagy generációjának” tagja, hosszú éveken át a Szülőföldünk szerkesztője; igényes, szép stílusú riportjaiból ismerhetik a Határok nélkül, a Vasárnapi Újság, az Arcvonások és a Gondolat-jel hallagatói. Jelenleg a Felvidék.ma honlapon jelennek meg írásai. Évtizedek óta az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának tagja, elnökségi tagja, éveken át a Nyelvünk és Kultúránk szerkesztője. 2020-ban a társaság alelnökévé választották. Mostantól önálló rovatban is szerepelnek írásai az E-nyelv Magazinban. A szerk.