Október közeledik, és ez a hónap a családom életében jeles hónap. Sok örömteli és szomorú családi ünnep esik erre a hónapra. Hát lássuk: anyukám születésnapja és névnapja (Terézia), apukám születésnapja, halálának napja, szüleim megismerkedése, esküvője, a menyem születésnapja.

A családi ünnepeim mellett ebben a hónapban egy nemzeti ünnep (október 23.) és egy nemzeti gyásznap is van, október hatodika. Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahol sokáig tanítottam, mindig megemlékeztünk róla. Osztályaimat a középiskola négy éve alatt egyszer elvittem a Batthyány-örökmécseshez. Mindig felelevenítettük a vértanúk névsorát: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen – Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly; meg Batthyány Lajos, Ormai Norbert, Kazinczy Lajos, Lenkey János, és gyertyát gyújtottunk értük. Rendszerint elsőnek Damjanich nevét említették a diákok. És ilyenkor szokott bevillanni az egyik emlékem: anyukám munkahelye, a Zuglói Közért Központi Irodája Budapesten a Damjanich utca városligeti végén volt, ahova trolival jártam hozzá. A másik emlékem Damjanichról egy ballada, amelyet az általános iskolai énektanárom tanított meg, sokszor eszembe jutott ez a sora: Damjanichot hagyták végső utolsónak… És hiába került elő az akkori énekkaros (karénekes) füzetem, ez a ballada valahogy kimaradt belőle. Most megtaláltam a világhálón nagy örömömre. Az emlékezetem kicsit másított a szövegen, a szövegkiadásokból láttam, hogy Damjanichot hagyták végső vértanúnak az igazi változat. Gyertya mellett el is fogom énekelni október 6-án, másoknak is jó szívvel ajánlom, melyet több dallammal jegyeztek föl (https://48asdalok.btk.mta.hu/peldatar/az-aradiak-notaja):

Jaj, de szépen süt az őszi nap sugara [Az aradi vértanúk balladája]

Jaj, de szépen süt az őszi nap sugara,
Az aradi vártömlöcnck ablakára.
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész.

Elítélték sorba mind a tizenhármat,
Szőtek, fontak a nyakokba ezer vádat.
Elnevezték felségsértő pártütőknek,
Mert a magyar szabadságért harcra keltek.

Uramfia, az ítélet akasztófa,
Mintha útonálló rablók lettek volna.
Mintha méltók nem volnának egy lövésre, K
atonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Kinyílott a tömlöcajtó vasas zárja,
Kijöttek a hős magyarok a halálra.
Búcsúzzatok itt egymástól mindörökre,
Úgy váljatok el egymástól mindörökre.

Jaj, de boldog, kit elsőnek nevezének,
Mert a halált legelőször ő éri meg.
Jaj, de akit utolsónak hagytak hátra.
Bajtársai szenvedését végig lássa.

Damjanichot hagyták végső vértanúnak,
Hogy érezze kínját, terhét a bosszúnak.
Kegyetlenül haragszik rá minden német,
Számtalanszor földig verte őkelméket.

Ott állt köztök mankójára támaszkodva,
Mint egy tigris, ki vas közé van bezárva.
Sürög-forog ott a hóhér a kötéllel,
Számolni kell egy magyar hős életével.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Tizenhárom magyar vitéz temetője.
Viruljanak környékeden szép virágok,
Felejthetetlen legyen az ő halálok.

Martonfalva, Rima-völgy