Azt kérdezi például, tudok-e településneveket disznó rímekkel? Hogyne tudnék, felelem, de Ákos megelőz, faluja környékebeli településneveket sorol:
Hajdúnánás – ott a pina hetven mázsás.
Hajdúdorog – ott a pina mindig morog.
Ezt én így ismerem: Nem messze van ide Dorog, ott a pina dróton forog!
Korábban kellett volna fölkelned, Ákos, mert ez régi műfaj! Hallottál-e Öcsödről?
Voltam Öcsödön, nem volt szőr a pöcsödön, visszamentem Öcsödre, hoztam szőrt a pöcsödre!
Ha belegondolunk, a rímek jók, de gondolatilag és logikailag igen silány rigmusocska. Mondhatni, csak az erósz tartja össze. Bodor Béla költőt is megihlette Öcsöd (szegény öcsödiek, már sajnálom őket), egy ugyancsak nyelvileg és logikailag nem hibátlan verssel:
Azt mondja egy öregember Öcsödön:
asztrahányi bunda nő a pöcsödön!
Ha kicsinek nem látsz csöcsöt,
megszőrösödik a pöcsöd –
ezt állítja egy vén marha Öcsödön.
Öcsöd párja: Inád, őket sem kímélik a „gondolatalatti” költők:
Egyszer voltam Inádon, nem volt szőr a pinádon, visszamentem Inádra, hoztam szőrt a pinádra.
Persze pszichoanalitikusan azért lehetne magyarázni: A szőr a nemi érettséget jelenti, s a versbeszélő a szőrösödést kívánja előidézni, hogy a továbbiakban ne legyen akadály…
Itt tartunk, amikor Ákos megkérdezi, de előre elnézést kér, szeretem-e a mákos szart? Kedvére akarok lenni, azt mondom, nem. Akkor edd meg mák nélkül! És nevet. És bevesz még egy testtömegnövelőt.
Nincs hozzászólás!