2005-től megszűnt, kétéves előkészítés után, a Komi-permják Autonóm Körzet, miután összeolvasztották az orosz többségű Perm megyével, létrehozva ezzel a Permi Táj elnevezésű közigazgatási egységet. A Dolgán-nyenyec Autonóm Körzetet és az Evenki Autonóm Körzetet 2007-ben nyelte el a Krasznojarszki Táj, a Korják Autonóm Körzetet pedig még ugyanabban az évben Kamcsatka megye.

Mára Oroszország térképén mindössze négy autonóm körzet maradt: a Nyenyec, a Jamal-Nyenyec, a Hanti-Manysi és a Csukcs Autonóm Körzet. Az első három a mi nyelvcsaládunkhoz tartozó, ám etnikai hazájukban is kisebbségben élő őshonos népek nevét viseli. Mindhárom jelentős kőolaj-, illetve gázkitermelő terület, míg a Csukcs Autonóm Körzet Oroszország legnagyobb aranykincsével rendelkezik. A négy autonóm körzetből egynek, a Nyenyec Autonóm Körzetnek a sorsa már megpecsételődött: hozzácsatolják Arhangelszk megyéhez. Terveznek ugyan népszavazást a kérdésben, ám borítékolható, hogy 120%-os arányban meg fogják szavazni (ahogy tették ezt a Krím félsziget esetében is). Csak idő kérdése, hogy a Jamal-Nyenyec és a Hanti-Manysi Autonóm Körzetet mikor kebelezi be Tyumeny megye.

És – mint azt a legutóbbi írásban a Komi Köztársaság példáján láthattuk – már a köztársasági rangú közigazgatási egységek sincsenek biztonságban.

A közigazgatási rendszer átalakítása nem, vagy nem csupán gazdasági kérdés, hanem az oroszországi embertípus kialakítására való törekvés, hasonlóan ahhoz, ahogy az egykori Szovjetunióban a szovjet embertípust akarták megteremteni. Az egyelőre megőrződő etnikai kulturális jegyek csupán propagandisztikus célokat szolgálnak.

Oroszország tagja az Európa Tanácsnak. Így elvileg rá is vonatkoznak bizonyos határozatok, ajánlások, amelyek a nemzeti és regionális kisebbségeket illetik. A mintegy másfél évtizede az ET számára készített jelentésünk, amelyet Katrin Saks akkor Észtország részéről delegált ET-taggal írtunk, jelezte a veszélyhelyzetet, ám minden következmény nélkül. Miközben hallatszik a siránkozás a nyelvek – s velük kultúrák – megszűnéséről, a szomszédságunkban nem is nagyon rafinált eszközökkel segítik elő egy soknemzetiségű, soknyelvű és sokkultúrájú ország homogenizálódását.

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Kéthetente tervezem a jelentkezést.

Elérhető: pannonicus.blog.hu

Az eddig megjelent írások:

1. Bevezetés + Köznapi Messiás (részletek) – 2019. szept. 1.
2. Az intëligëncs Kutyaur – szept. 15.
3. Emberfáklya az anyanyelvért – okt. 1.
4. A politika trükkje – okt. 15.
5. A nyelvjárásru – nov. 1.
6. Nemcsak rímmel-ámmal – nov. 15.
7. Levél a halhatatlan Patyomkinnak – dec. 1.
8. A lappincsmadár – dec. 15.
9. jajkuk – 2020. január 1.
10. Alulról épülő tudás alapú társadalom – január 15.
11. A világ teremtése – február 1.
12. A leső – február 15.
13. Kibújik a szög a zsákból – március 1.
14. haikuk – március 15.
15. Kutyaur megorrút – április 1.
16. Rendszerkeveredés – április 15.
17. A medvebirodalom születése – május 1.
18. Helycserés támadás – május 15.
19. A rendíthetetlen bronzkatona – június 1.
20. A zállami fogak – június 15.
21. A Mojszejev-máz – július 1.