Gyerekkorában nem gyűjtött gyufacímkét, képeslapot, kisautót… Boldognak tartotta magát, vagy inkább elégedettnek. A fővárostól nem messze, egy csendes kis faluban élt feleségével, gyerekeivel, unokáival.

Egyszer a legjobb barátja egy üvegsünt adott neki. Legyen mindig nálad, szerencsét hoz! Megköszönte, eltette. Nem hitt a tárgyak mágikus erejében. A sün az íróasztalfiókba került.

Egyik nap fontos tárgyalása volt a városban. Az első busszal akart bemenni, hogy legyen még ideje egy-két aktát megnézni. Szeretett sétálni, most is gyalog ment a buszpályaudvarra. Félúton járhatott, mikor megtorpant – a sün, magammal viszem. Visszafordult, kivette a fiókból, zsebre tette. Csak a következő buszt érte el. A tárgyalás simán zajlott le. Megnyerték a pert.

Az esti hírekből tudta meg, hogy az első busz árokba zuhant, mindenki meghalt…

Papp Andrea Félpercesek című könyve (IKU-tár 5.) megrendelhető a Manyszi könyvesboltjában itt.